Hogy adjam be anyának ha tudom, hogy kitagadna a családból?
Őszintén... ti mit tennétek, ha az egyik legnagyobb álmod olyan, amitől a szüleid egész életedben megpróbáltak visszatartani, és elzárni tőled?
Igazából foglalkozásról van szó. És... teljesen megértem őket. Anyukám és apukám is diplomás orvos, és tudom, hogy azt akarják, hogy a tesómmal mi is azok legyünk (mármint a diplomát, de fokozatosan akkor is terelgetnek az orvosi karrier felé). Voltak már szenvedélyeim, de apukám csírájában elfojtotta őket, amint levonta, hogy nem "elismert" foglalkozás. (Például amikor éppen etológus akartam lenni, egyórás beszámolóval kaptam meg, hogy egyik ismerőse Afrikában kis kunyhókban afrikai gyerekeket tanít, és hogy ez az etológia... na mindegy:) )
De ez mélyebb. Szinte pontosan tíz éves korom óta, és nem kell hozzá diploma. Anyával könnyebb, mert ha látja rajtam, hogy lelkesedek valamiért, általában támogat, de ez olyan, amitől kiskorom óta el akart szigetelni. És igazából nem is attól félek, hogy mérges lesz, de tudom, hogy nem fog komolyan venni. Apukámnak nem félnék ennyire elmondani, mert róla tudom, hogy úgyis csak legyintene, és miután elmentem röhögve mesélné el a barátainak. Anyának viszont megváltozna rólam a képe... tízéves korom óta próbálok utalgatni rá, bár szerintem nem esett le neki, de ha rájönne, hogy komolyan gondolom, még ha nem is mondaná ki soha, tudom, hogy nem bocsátaná meg nekem.
Úgy tudja, hogy apa szakmáját fogom továbbvinni, amit szintén ő osztott ki úgy, hogy vacsora közben egyszer lazán megkérdezte, hogy "Melyikőtök lesz fogorvos?". Mi tesómmal csak nézünk egymásra, és amikor észreveszi, hogy egyikünk se válaszol, kijelenti, hogy "Akkor beszéljétek meg.". Még ha nem is gondolta komolyan, akkor is brutális.
De amikor mindenki kérdezgeti, hogy hová akarok menni továbbtanulni, és meghallják, hogy biológiára, az első kérdés, amikor anyával vagyok, hogy "te is gyógytornász leszel?". És erre illedelmesen rávágom, hogy nem, mert inkább apa munkáját AKAROM továbbvinni. És egyszerűen nem merem elmondani a legjobb barátaimon kívül senkinek, mert tudom, hogy előbb-utóbb úgyis visszajutna anyuék fülébe.
És tudom, hogy ez az én döntésem, nem az övéjük, de az igaz, hogy tényleg az "úton való terelgetés" az ő dolguk. És én lennék az első a családban ezzel a szakmával akkor, amikor nem kell... nálunk akkor se volt senki, amikor kellett. Mindig kihúzták magukat valamivel a dolog alól, és én is... ha megpróbálok rájönni, hogy mi vonz ennyire benne, mindig a nem tudom a válasz. De ha valamire ha CSAK attól, hogy meghallod gyorsabban kezd verni a szíved évek óta... szerintem az az igazi :)))
Tudom, hogy egy ilyen kérdésre nehéz függetlenként válaszolni, de... tuti nem én vagyok egyedül így. :))
13L
Hali megint. :)))
Alig egy nap alatt 31 válasz... wooow. :DDD
Na, szóval. A legtöbben azt írtátok, hogy úgyis változni fog még, és ne erőltessem... oks, ebbe bele se gondoltam (mármint arra, hogy most mondjam el nekik). Ez nem olyan, amit egy délutáni tévézésnél csak úgy feldobhatok. Eddig nem sokszor sikerült, de most tényleg meg kell várjam a megfelelő alkalmat, ami szerintem tuti, hogy csak évek múlva lesz .
Eddig én is csak az álmodozás részénél tartok, de mostanában gondoltam bele, hogy mi lenne, ha tényleg megcsinálnám. Eddig valahogy csak játék volt, és kismilliószor elképzeltem már magamat military-egyenruhában és gyakorlatozás közben, de sose mertem belegondolni, hogy... valóság is lehet belőle. Mostanában merült fel úgy igazából, de már csak a lehetőség is "magába szívott". Azt tudom, hogy fog csillapodni, de azt is, hogy eltűnni soha.
Ha valamit eltervezek, abba addig kapaszkodok, amíg meg nem kapom, még ha éveket is kell várjak rá. (Tudom, mert már történt ilyen, még ha elég hiteltelen is egy 13 éves szájából.) Ilyen "vasakarat" szinten. :)))
A gimi egyértelműen biológia-fizika-kémia, mert ha mégsem jön össze a katonaság, egy erős reállal szinte bárhol el tudok helyezkedni.
De valamiért nem akarom, hogy eltűnjön ez az érzés. Tudom, hogy teljesen úgysem fog soha, de akkor is...
Majd kiderül. :)))
14-es!
Eszembe se jutott a Magyar Honvédségbe beállni. Szerintem Francia Idegenlégió a legjobb, ahol fizetés is van. (És magyarok is vannak, mert csomóan, akik katonák akarnak lenni, inkább oda mennek, mint Magyarországon maradnak.)Ráadásul jár hozzá a francia állampolgárság asszem 5 év után (?).
Nem tudom, nekem Magyarországon katonának lenni... olyan, mintha valami utcasarki suliba járnék. Ott igazi tájak, és igazi bevetések vannak... elitsuli. :))) És valahogy belém nem jutott túl sok hazafiság, inkább a kaland része vonz. Úgyhogy... szerintem ez lesz a célpont. :DDD
válasza:
válasza:Én úgy tudom, hogy a francia idegenlégiónál van a legkeményebb kiképzés. Láttad a G.I. Jane c. filmet? Na kb úgy fogsz kinézni, mint Demi Moore, nem egy szép látvány, ha engem kérdezel. Persze mi közöm hozzá.
Ezt azért elolvasnám a helyedben:
A Wikipédiát már olvastam... egy párszor. És szerintem ha bírják, a nők ugyanúgy benne lehetnek a seregben. Ez külföldön is ugyanígy van.
De azt hiszem, hogy kezd körvonalazódni a dolog.
A F.I.-ban két lehetőség van: végigcsinálni a négy hónapos alapkiképzést, de ezután rögtön kilépni, vagy lehúzni az öt évet, és - elég komoly fizetéssel - lelépni (plusz francia állampolgársággal). Öt évnél nem csinálnám tovább, ez biztos. És ha ezt tizennyolc évesen kezdeném, huszonháromra szabad lennék, és az a fizetés azért elég ahhoz, hogy "kihúzzam" belőle, amíg elkezdek tanulni, beindítok valami munkát, és megtalálom a helyemet. Azt hiszem rájöttem, hogy nem akarom ennek szentelni az életemet, de az is száz százalék, hogy benne kell lennie, ha csak egy kicsit is. :))) Ha megmarad a lelkesedés, akkor ebből nem engedek. :DD
De nekem akkor is a család az első. És ez volt a legnagyobb csomó az egészen... amióta elkezdtem róla gondolkozni. És anya is állandóan mondja, amióta kijelentettem, hogy várom, hogy saját gyerekeim legyenek (asszem ez pont egy éve volt), hogy családalapítás előtt mindenkinek ki kell élnie magát. Lehet, hogy nálam nem a bulizás, hanem a "kaland" jelentené ezt, és az sem kizárt, hogy elég is lenne belőle az a négy hónap, de... annyinak muszáj. Annyi idő alatt megtanulom a francia alapjait, és tizenkilenc évesen simán mehetek egyetemre, és (petite, azaz négy hónapnyi kitérővel)folytathatok mindent ott, ahol abbahagytam.
Vagy - ha tényleg valahogy összejönne - hogy lehúzzam az öt évet... kb. 25000 euróval, egy perfekt franciával és állampolgársággal könnyebb lenne a külföldi élet. Amúgy is Franciaország volt a cél mindig. :)))
És tudom, hogy ez gyerekesnek hangzik, de... komolyan el tudnám képzelni.
És 44-es,
A haj marad! :)))
válasza:Nem egészen a hajra gondoltam, hanem arra, hogy teljesen elveszíted a nőiességed és így fogsz kinézni:
De mondom, semmi közöm hozzá a Te dolgod. Viszont én azért a helyedben gondolnék másra is, mert ahogy így utánanéztem ennek, elég kis esélyed van, hogy bekerülj, nem csak azért mert nő vagy. 8 jelentkezőből 7-et már az elején kivágnak. Nem csak erőnléti felmérés, de különböző pszichológiai teszteken kel átmenned. Arról nem is beszélve, hogy egy meglévő francia tudásnak már kell lennie, ott maximum azt tökéletesítik, de ha nem beszéled már legalább középfokon a nyelvet, akkor fel is út le is út. Nem olyan egyszerű ám ez, mint ahogy Te itt most leírtad. Legyen egy B terved, mert ha ez mégsem sikerül (amire valljuk be elég nagy az esély) akkor is tudj mit kezdeni magaddal.
válasza:Direkt megpróbáltam úgy fogalmazni, hogy ne az jöjjön le, hogy egyszerűnek gondolom. Pont ellenkezőleg... TUDOM, hogy k*va nehéz. De ha elmondhatom magamról, hogy ott álltam a toborzóirodában, már nyert ügyem van. :))) És mire befejezem a gimit, meglesz a francia középfokúm. Az egyetemhez amúgy is kettő kell, az angol szerintem két éven belül megvan, az orosz is, a franciát meg gimiben fogom elkezdeni, úgyhogy... szerintem simán. :DDD
És... nőiesség elvesztése? Nem bodybuilder akarok lenni.
www.google.hu/search?tbm=isch&client=firefox-a&rls=org.mozilla%3Ahu%3Aofficial&hl=hu&source=hp&biw=1280&bih=862&q=female+soldier&gbv=2&oq=+female+sol&aq=0&aqi=g2g-S1&aql=&gs_l=img.1.0.0l2j0i24.89.5494.0.6770.17.15.0.0.0.0.477.2512.2j10j2j0j1.15.0...0.0.ViRh5_1r4fc
A B tervet meg majd kidolgozom. Amúgy is kelleni fog egy szakma, hogyha TÉNYLEG sikerül is megcsinálnom. És ne értsétek félre, nem mondom, hogy szar munka a fogorvosság, de tudom, hogy nem élvezném. Ne akadjatok ki, de a katonaságon kívül listás még a lakberendezés. Tudom, hogy ütik egymást, de családbarát, és Franciaországban iszonyat jól fizet (mi nem?). :)))
Tudom, hogy ebből abszolút lejön, hogy nem tudom, hogy mit akarok, de ezek tartanak legrégebb óta. :DDD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!