Lehet már nem szeretem a férjemet?
Mostanában úgy érzem, hogy nem akarom, hogy hozzám érjen, hogy megcsókoljon... Sőt még lefeküdni se szeretek vele és elutasító vagyok. Lehet már kiszerettem belőle?
Van egy kisbabánk is 1 éves múlt és imádom. A férjemmel sok gond volt eddig, de azt mondta változtat, viszont már nem is érdekel igazán, mert beletörődtem, hogy ő ilyen és nekem nem jó. Féltékenykedik, állandóan szeretkezne, holott ott a pici! Sokszor olyankor is az intim részeken simogatna, amikor játszanék a kicsivel, vagyis ő is jelen van! Ezek engem bosszantanak, mert a gyerek előtt??
Nagyon megromlott a kapcsolatunk, kb 1 éve. Olyan rengeteget csalódtam benne és még csalódok is. Viszont hiányozna, ha nem lenne. Akkor miért tolom el magamtól? Egyszerűen nem akarok vele testi kapcsolatot, pedig szerettem nagyon szeretkezni. Nem szedek semmi fg-t.
Lehet ez már csak megszokás és nem szeretem? De akkor mi lesz? Látom rajta, hogy csalódott és rosszul esik neki, hogy elutasítom.
Osztom a véleményt, mi szerint az ösztönök az okai mindennek. A nő, miután szült úgymond megnyugodott. Ami a "feladata" elvégezte.
A másik része. Megértem a férfiak véleményét is erről, de beszélni mindig könnyű. Fogalmatok sincs egy nőnek mennyi mindenben helyt kell állnia. A Ti életetek nem sokban változik meg egy baba érkeztével. Nem ti keltek fel éjszaka szoptatni akicsit, ha felsír, nem aTi testetek és önbizalmatok változik meg a terhesség ill. a szoptatás miatt stb stb. A társadalom persze azt várja tőlünk nőktől, hogy lehetőleg szülés után 1 héttel érjük el aversenysúlyunkat. Picit több megértést! Igenis kicsit emeljetek szobrot annak a nőnek, aki világra hozta a gyermeketeket! Ha egy nő nőnek érezheti magát egy férfi mellett, ott nem lehet gond.
A kérdezőnek: persze lehet romantikus hétvégéket együtt tölteni, meg szívvel lélekkel benne lenni, blabla bla. De nem fog megváltozni semmi. 1-2 hétig biztosan. De aztán...Sajnos fel fogod áldozni magad a gyermekedért, ahogy annyi más nő teszi, és lehet hogy csak évek múlva jössz rá, hogy egy idegen emberrel élsz együtt. Úgy gondolom ez manapság társadalmi probléma. Az én szüleim, és az ő generációjuk, együtt vannak. Ők is rengeteg dolgon keresztül mentek, de kitartottak egymás mellett. A véleményem az, hogy alapvetően egy romlott világban élünk, amely romlott elvárásokat támaszt. Nem csak Te vagy hibás, hanem a férjed, a barátnőid, a szomszédok és minden ami téged körül vesz. Egyszóval: vagy 180 fokot fordultok, együtt, vagy nem, és maradtok a mókuskerékben...azt hiszem erre mondják: az élet nem habostorta. :(
Vannak esetek (elég sokról tudok), hogy a férj nem akar többé nemi életet a házastársával, ebben az esetben a nő az aki becsapottnak érzi magát, és aki nemi életről álmodozik (a férjével).
Akkor most már milyenek legyenek a férfiak?
Nem értem. Ha egy férj család centrikusabb, akkor meg kell neki értenie, hogy a szerelme elhidegült tőle??? Meg hogy a szerelmének az áldozat, hogy nemi életet éljen vele? Nem áldozatot vár, hanem szerelmet! Mert ha igazi férfinak érezné magát a felesége mellet, akkor biztosan a felesége is igazi nőnek és feleségnek érezné magát mellette.
De honnan indul az elhidegülés?
Szerintem nem a férfiaktól!
Az igaz, hogy egy nőt szülés után sokkal nagyobb felelőség fog terhelni a gyereke miatt, és az anyai ösztön a figyelmét a gyerekre irányítja. De ha az érzései a férje iránt megszűnnek, és a nők szerint ez normális, akkor jöhet a többnejűség?
A szerelem és a szeretet közt különbség van!
Valaki itt kutyául lepontozza azokat a nőket, akik őszintén leírták a problémájukat (köztük engem is). Most azért még pár szó: rendszerető, tiszta nő vagyok, mindig is úgy éltem. A férjem is anno míg nem volt gyermekünk. Vigyáztunk a rendre. Mióta itthon vagyok a babával reggel kupi van, mire elmegy. Szerte-szana pizsi-papucs-kávéspohár-ágy. Jelszava:Azért vagy itthon, hogy rendet rakj.
NEM!!!
Azért vagyok itthon, mert gyermekünk született, aki nem tudja magát ellátni és vele kell elsődlegesen foglalkoznom. A gyed-et meg azért kapom, mert 15 évig járulékot fizettem, hogy egyszer kaphassak. Bőven elég egy éppen járni tanuló baba mellett megfőzni, háztartást ellátni, nem kellene még plusz feladatokat gyártani.
Mikor egy férfi lenézi az otthon a babával foglalkozó feleségét, de az ingét-gatyáját azt tudja, hogy neki tiszta kell, meg a hűtőajtót is tudja nyitogatni, hogy van-e főtt kaja, meg nyugodtan lehet, mert minden csekk befizetve, kert megkapálva, ház kitakarítva, anyukája feneke sarkosra kinyalva a családi béke kedvéért és ennek ellenére a felesége egy SENKI, mert ugye nem jár dolgozni reggel héttől délután háromig. Bezzeg Ő, a család ura, mennyit fárad. Hazajön, meghallgatom, kávéval, főtt étellel várom. Felajánlottam, hogy ha olyan meló, amit meg tudok csinálni, hozza haza,segítek (irodai).
És én őt mégsem becsülöm szerinte.
Lányok, Nektek ezek után lenne kedvetek lefeküdni vele?
(Na ezt tessen lepontozni, nagyon nem érdekel.)
Utolsónak teljesen igaza van!!!!! Ugyanez volt nálunk is. Én csak meresztem a seggem otthon egy babával a férjem ezt gondolta. És én 6 hónapig igény szerint szoptattam, tehát volt hogy óránként, az első 3 hónapban 2 óránként fejtem éjjel-nappal, hogy legyen tejcsi! És szerinte sose csináltam semmit egész nap. Ő otthon szinte csak aludt és sokat bulizgatott, nappal csavargott, mondván dolga van, de képes volt 2 órán át megvenni egy kenyeret.
Tehát igen valamilyen szinten értem én is miért az elhidegülés, ha sose volt elismerés és kedvesség. Most persze volna, de lehet már késő nekem 1 év után!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!