Lehet már nem szeretem a férjemet?

Szia! Nálunk is szintén ez a szitu. 13 hónapos a kislányunk, és 9 napja költözött el. Most határoztam el magam, hogy válok, mert ennek így semmi értelme. Régen mi is sokat szeretkeztünk, de már nem esett jól, sőt visszataszítónak éreztem, pedig nálunk külön szobában alszik a picurkám.

Engem is feszélyezne, ha a kislány valamit is tapasztalna az intimitásunkból. Lehet, hogy tényleg van velünk is valami ilyenkor.

Talán az anyai ösztönök miatt alakul ez így ki.

Az én férjem is nagyon féltékeny volt, hiába mondtam neki, hogy egy az, hogy időm sem lenne rá és lehetőségem sem, mert mindig a gyerekkel vagyok, másik pedig, ha őt nem kívánom, akkor mást sem. Aztán persze kiderült, hogy ő csalt meg folyamatosan több nővel is. Valahol éreztem, s ez is taszított.

lehet, hogy nem szereted a férjed, de a te hibád is hogy megromlott a kapcsolatotok! Sok nő követi el a hibát hogy miután megszületett a gyerek, utána nem törődik érzelmileg és szexuálisan a férjével. CSODÁLKOZOL?

Ahelyett hogy sajnáltatod magad, épp ideje lenne hogy TE is tegyél a kapcsolatotokért.

Gondoljatok bele, mit érezhet a férjetek.

Ne tudjátok meg, milyen érzés valakivel együtt élni, akit még mindig szeretsz, kívánod, és ha végignézel rajta, csak arra gondolhatsz, hogy "ez a nő az enyém volt valamikor..."

Sokat gondolkoztam már váláson, de nem szeretném a gyerekeimet apa nélkül hagyni. Persze ö is így gondolkodik.

Ha megpróbálok beszélni vele a probémáról, (persze ritkán van alkalom még erre is) választ nem kapok a kérdéseimre, vagy azt mondja, hogy ha úgy érzem hogy elhanyagol engem, akkor apuka féltékenységről van szó.

Persze azt is mondja, hogy szeret ha konkrétan erre kérdezek rá, de én ezt már rég nem látom logikusnak.

Szüntelenül ideges vagyok mert vele kell élnem de úgy, hogy hozzá nem érhetek, és intim dolgokról, kapcsolatról nem is beszélhetek vele, pedig (még) szeretem őt. Mindenkivel csak csúnyán viselkedek, meg beszélek emiatt. Ez növeli a távolságot. Ördögi kör!

Őszintén nem látom a fényt az alagút végén, de nem hiszem hogy csak én tehetek róla.

Hát nektek is csak annyit mondok, hogy hajrá, ha azt hiszitek, hogy a férfiaknak nincsenek érzelmeik, és nem tudjátok, hogy mikor kire kell időt szakítani, már ha ez nektek idő szakítást jelent.

Nem lehet az, hogy a régi sérelmek annyira felgyűltek benned, hogy ezért nem bírod elviselni a fizikai közeledését? Talán próbálj meg visszagondolni, hogy mik voltak azok a dolgok amikkel nagyon megbántott téged, és amiket még nem sikerült letisztáznod magadban. Írd fel, és ülj le vele beszélni. Én azt tudom magamról, hogyha nem mondom el, hogy mit érzek bántásnak, akkor nem is tudok igazán feloldódni mellette. Mondjuk nekem nincs gyerekem, de szerintem nem is csak a pici az oka ennek a helyzetnek, maximum kifogásként használod hogy ne kelljen a férjeddel úgy együtt lenni.

Szóval nem könnyű, de erről a holtpontról el kéne mozdulni, és az a helyzet hogy csak te tudod elmozdítani, mert ő erről már nem tehet. Szerintem. És őt is meg lehet érteni, ahogy az egyik férfi válaszoló írta előttem, hogy borzasztóan rossz érzés lehet egy pasinak, hogyha a nő akit szeret folyton csak elutasítja szexuálisan. Viszont a férfiak meg azt felejtik el, hogy sokszor a nőknek jól esik az ölelgetés, ha nem lesz utána "kötelező" szex. Csak úgy...

Szóval, ha őszintén elmondod neki, hogy nem tudod miért gubóztál be, de ettől még nagyon hiányzik amikor nincs veled, és hogy ne vegye rossz néven, de megpróbálod, hogy elmondod az összes eddigi felgyülemlett bánatodat... Aztán hogy lemondtad hátha jobb lesz. :)

Sokan nem tudják elmondani hogy mi esett rosszul. És ez csak halmozódik.

Sok sikert! :)

30/N

ja és kérdezö én is igy vok

eltervezek mindent mire haza jön semmi mert megint csalódok benne!egy rossz nézés vagy beszolás és össz törnek az álmaim

és kb 5-6 hónapig nem kivántam én se a sexet és öt se!

de már kezd javuloba lenni a dolog

lehet az a baj h egész nap othol ülsz a kicsivel

adj magadnak idöt és gondolkozz el ezeket amin irtam!nem akarom osztani az észt de én is igy voltam:S:S:Sde kezdek belöle kilábalni!

Nahát én nem ülök egész nap itthon a gyerekkel, mert járunk pl. játszóterezni, nagyszülőkhöz is. Baba mellett van egy vállalkozásom ezért elég sok emberrel vagyok kapcsolatban. A háztartás nekem nem teher, lehet kinevettek, de szeretek takarítani. Jól kijövök az anyósékkal is. A férjem dolgozik tanul, szuper apa, most pl. hétvégére egy jó kirándulást tervezett. Szeretünk együtt kertészkedni, jókat beszélgetünk.

Nade a szex?!! tudom, hogy a gyerek miatt lett valami, már terhesen sem kívántam, de most meg... azt gondoltam, majd idővel ez jobb lesz. Hát nem nagyon javul, és már majd egy éve.

Úgyhogy kedves férfi hozzászólók! Értelek én Titeket is, és igazatok van de mi a megoldás?

Én most azt próbálom, hogy minél több időt ketten együtt tölteni, hozzábújok, még ha nem történik is semmi, csak hátha-hátha ébredeznének már az ösztöneim.

Valamit tényleg rátesz ez a gyerek dolog és én mint nő úgy gondolom a mi fejünkben "változik meg" valami. A férfi, akit szerettünk és akivel élünk gyakorlatilag ugyanaz maradt, nem...?