22 évesen hogy álltok az életben? (család, munkahely)

Jó ez a kérdés. Így legalább én is látom, hogy mások hol tartanak és én hol tartok hozzájuk képest. Mondjuk enélkül is tudtam, hogy az életem eddig egy nagy 0. 23 vagyok, olyan végzettségem van, amivel nem lehet elhelyezkedni. Se munkám, se párkapcsolatom nincs. Eléggé lehangoló ez az egész és így céljaim se nagyon vannak. De élni muszáj:)

Úgyhogy kérdező, te nagyon jól állsz:)

én 21 vagyok, idén végzek a fősulival, utána megyek tovább mesterképzésre

szüleimmel élek, 16 éves korom óta diákmunkázom, illetve most pont nem, mert feloszlott a volt munkahelyem, de nem is baj, mert államvizsgára készülök

remélem mester közben tudok megint dolgozni:)

semmim nincs, csak egy kutyám:D most már párom se.. remélem az viszont hamarosan lesz

L

22 évesen főiskolás voltam, otthon laktam, nem volt barátnőm, és nem volt munkám.

Most 30 évesen (4 éve) van család, (6 éve) jó munkahely és folyamatos az egzisztencia teremtés is.

Hova rohansz amúgy?

30/F

22 éves vagyok,érettségi után voltam külföldön dolgozni, utaztam, hazajöttem tanulni idén végzem. stabil párkapcsolatom van, tervezzük az összeköltözést . igazából élményeim és emlékeim vannak meg nagyszerű családom és barátaim. idénymunkákból tartom fenn magam ha van."ennyit" tudok felmutatni :)

viszont vannak terveink a jövőre nézve, bízunk benne hogy sikerül önmagunknak profitot termelni és nem egy cégnek.

22 évesen?:)

egyetemre jártam, hétközben albiban laktam a barátnőimmel, hétvégén meg mentem haza a szüleimhez. diákhitelből, ösztöndíjból meg a szüleimtől kapott pénzből fizettem az albit meg a rezsit. akkoriban ismertem meg az IGAZIT. tanultunk, buliztunk, eszünkben nem volt még a családalapítás:) de szép is volt.

most 31 éves vagyok, férjem az IGAZI, saját lakásunkban élünk 2 gyerekkel, ő dolgozik, én gyed-en.

na ebben meg mi volt a nem-hasznos, hogy így lepontoztátok???? eszem megáll.

de komolyan, mi?

én egyet értek a hosszú válasz válaszolójával, nem tudom már hanyas volt:)

én is 22 vagyok, tavaly diplomáztam (BA), most mesterszakon tanulok tovább, remélhetőleg jövőre sikerül befejezni és még abban az évben is biztos állást találni. Nem sokallom, hogy 23 évesen fejezem be a sulit, mert ha sikerül, akkor nem fogok csúszni. Vágyom már dolgozni, de szerintem nem ez az egy vagy két év fogja eldönteni az életed, a későbbi anyagi helyzeted. Ne aggódj!

Mivel sok szemináriumom van, hétvégéken pedig tanulnom kell, elég sűrűn vannak zh-im, nem tudok dolgozni:( Otthon lakom, és bár nem dúskálunk a pénzben, mindenem megvan alap szinten, de anyáék nem fognak tudni segíteni. Azzal segítenek nagyon sokat, h egy másik városban taníttatnak! :)

Van barátom több mint egy éve, közös jövőt szeretnénk, bár mindkettőnknek jó ez így most, pénzünk sincs gyűrűre, esküvőre, és még fiatalok vagyunk. (Ő 25). Én karriert is szeretnék építeni, egészséges módon, babát utána vállalnék, miután biztos lesz a megélhetésünk:) Ja és otthon lakom.

Szerintem ráérsz! :) én sem érzem magam elkésve, bár a környezetemben sorra jegyezik el a csajokat, állásokat kapnak, kocsit, házat vesznek. Én még nem akarok felnőtt lenni! :)