22 évesen hogy álltok az életben? (család, munkahely)

És te irigyled őket? Én is 22 vagyok, van is komoly kapcsolatom, családra egyelőre mégsem vágyom. Szerintem ilyen fiatalon gyereket vállalni 0 év munkában töltött évvel, hát...

Jelenleg én itthon lakom, egyetemre járok és nem dolgozom.

Szerintem 22 évesen saját családon gondolkozni, csúnya szóval élve felesleges. Azok, akiknek ennyi idősen már gyereke van, férjhez ment/megnősült(rengeteg ilyen ismerősöm van nekem is), hidd el, 30-40 évesen elválnak!(Nagyon kevesen lesznek még évek múltán is együtt)Sokan csak a tehetetlenség miatt vállalnak gyereket: egyetemre, főiskolára nem akarnak menni, mert nem szeretnének vagy nincs miből, munkát meg ugye írtó nehéz találni.Hát akkor jöjjön a gyerek, azzal is lefoglalom magam!(Persze itt is vannak kivételek, de nem hiszem, hogy egy 20 éves lánynak/fiúnak tényleg az minden vágya). Aztán természetesen eljön az az idő, amikor még csak 30-35 éves az illető, és már 10-15 éve a gyerekkel ül otthon és akkor jön majd a nagy döbbenés: hová lettek a 20-as éveim? És most senki ne értsen félre, imádom a kisgyerekeket, nagyon cukik, évekig bébiszitterkedtem is!

DE! Még a 40 éves szüleink is megmondják ma, hogy ne siessük el a dolgot, használjuk ki, hogy fiatalok vagyunk, tanuljunk, ismerjünk meg minél többet a világból, önállósodjunk, tájékozódjunk, mert nagyon fontos, hogy több lábon meg tudjon állni az ember!Sokan még egy számlát sem tudnak befizetni, de már ott virít a gyűrű az ujján!Fel sem fogják, mennyi mindent nem tudnak az életről. És nem kell 1-2-3 év együtt járás után a közepébe ugrani, ismerve a mai huszon éveseket.Felelőtlen a 90%-a. És nem hogy 1 év, sokszor még 10 év után is vannak meglepetések a kapcsolatban. Persze, most mondhatnánk azt, hogy a szüleink már 18 évesen családot alapítottak. Igen, viszont az más helyzet volt, megtudtak élni, a szülők támogatták őket( ma nem sok olyan család van, akik nagyobb összegekkel, egyebekkel tudja támogatni a gyermekét, mert megélhetésre is alig van), ráadásul hány közülünk lévő fiatalnak váltak el a szülei?Rengetegen vagyunk elvált szülőkkel.

Én 23 éves vagyok, szerencsésnek érzem magam, 8 éve komoly kapcsolatban vagyok. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, de a kapcsolatunk mái napig tökéletes, és együtt tervezzük a jövőt, a legjobb barátok vagyunk és imádjuk egymást. Viszont a hosszú évek ellenére, nem élünk együtt(de rengeteget vagyunk együtt), nem volt eljegyzés sem még, és természetesen gyereket sem tervezünk(egyelőre).De nem is egy gyűrű adja a kapcsolat komolyságát, stabilitását, mint azt sokan hiszik. Tanulunk, dolgozunk(ilyen-olyan munkákat, nem vagyunk finnyásak, elvállalunk alkalmi irodai és bolti munkát egyaránt, idegennyelvet tanítunk általános iskolásoknak, ösztöndíjat kapunk az egyetemtől, és egyéb gyűjtögetéssel nagyon jó kis pénzt szedünk össze ahhoz, hogy jól ellegyünk!), hihetetlenül jókat nevetünk, szórakozunk, kirándulni járunk, és van olyan ismerősöm, akit 4 után eljegyeztek (mondhatnám, hogy bezzeg engem 8 év után sem), de mégis mi történt? Azóta már szakított is a pár...Én meg még mindig itt vagyok nagyon boldogan, a jövőt tervezve!Mindent a maga idejében.Csak azért érzi sok ember, hogy elmaradt a társaitól, mert sokan ilyenkor már úgy élnek, ahogyan leírtam.

Egy 22 éves soha nem lesz cégvezető és nem fog százezreket keresni.Ahhoz rengeteget kell tanulni, ami nem 1-2 év.Ne aggódj,nem vagy elmaradva, inkább használd ki, hogy fiatal vagy és csinálj több mindent!Nem arra gondolok, mint sokan, hogy fiatal vagy= d*gj mindenkivel... Nem.Inkább ismerj meg minél több embert, olvass, tanulj, járj el ahová lehetőségeid vannak, ha pénztárcád engedi kirándulj, nyaralj!Egyszóval azt akarom mondani: ÉLJ!És minden jön majd, amikor itt az ideje!

És ezt mind nem bántásból mondom, biztos lesznek, akik megszólnak. De ez csak az én saját véleményem, az én életfelfogásom (egyébként sem szerettem soha úgy élni, mint mindenki más), én így élek, én így vagyok boldog.

22 évesen már két éve dolgoztam fizetésem 95 ezer volt ami most se több, megismertem a jelenlegi páromat, gyorsan össze is költöztünk, a baba is megfogant.

Nem albérletben élünk, mert a párom örökölt egy házat ami felújított és most ebben élünk. A lányunk most 8 hónapos, nagyon boldog családnak mondanám magunkat.

24 éves vagyok most

Szerintem nem vagy elmaradva a korosztályodtól.

Szüleimmel élek, komoly párkapcsolatban, jövőre eljegyzés, akkor költözünk össze.

Munkahelyem megszűnt sajnos fél éve, azóta nem találok, de elindítottunk egy saját vállalkozást, amit én rendezgetek, illetve gyerekeket korrepetálok történelemből, földrajzból és irodalomból, ezen felül heti háromszor a helyi általános iskolában művészeti foglalkozást tartok 10-12 éveseknek, ebből van fix bevételem, a vállalkozásból hol nagyon jó, hol kevésbé jó, de a havi költségeit fedezi. Ezen felül újságoknak, folyóiratoknak írok cikkeket, ez hol hoz valamit, hol nem.

Szüleim jól élnek, anyám már nyugdíjas, apám nyugdíj mellett dolgozik, nem az az otthonülő típus. A bevételemből nem kérnek semmit, gűjtsem össze magamnak, nekik így is marad, előttem pedig ott az élet, legyen tartalékom. Ezért nagyon becsülöm őket, ha az én gyerekem is velünk fog élni, nem fogunk tőle semmi pénzt kérni. Ha 18 éves koráig el tudtuk tartani, utána pár évet is el fogjuk tudni, a pénzét meg gyűjtse össze magának.

Anyám egyedül bátyámtól kért pénzt, mert neki nagyon jó munkahelye volt, de mindig elverte a pénzét, ezért havi 100 ezer ft-ot elkért tőle 20 éves korától kezdve. 32 évesen, két éve költözött el a családi házból, és a 12 év alatt összegyűlt pénzt kiegészítve megkapta, így már saját, új házában élhet (magának sajnos nagyon keveset tudott félretenni, mindig elment valamire, holott se rezsibe, se kajába nem kellett sosem beszállnia, egyedül az utazás, autó és motor költségei volt az övé, meg a szórakozás.)

Jövőre szeretnék elkezdeni levelezőn vagy estin egy felsőfokú képzést, addig leteszek két nyelvvizsgát terveim szerint.

Szia!Bár én 25 éves vagyok, de azért leírom, most h állok :)Párommal élünk, saját lakásban, bár még hiteles, 5 év vissza van!Most nyáron házasodunk, aztán jöhet a babaproject :) Eddig egy használt mobil boltba dolgoztam, de sajnos csődbe ment, ott minimálbéres voltam!Most egy pékség gyárában dolgozom, állandó éjszakai műszakban, nettó 90ezer Ftot keresek!(végzettségem irodai asszisztens, de ebben a szakmában képtelenség elhelyezkedni, még protekcióval is!)Párommal nagyon boldogok vagyunk, 3 éve vagyunk együtt!

Szerintem sem vagy lemaradva semmiről!

Most múltam 23. Albérletben élek a párommal 9 hónapja, lassan 2 évesek vagyunk. Március óta nincs munkám, úgyhogy elég kedvetlen vagyok mostanság. :S

Az előző munkahelyemen 2 évig voltam, nem egy álom, de azért többé-kevésbé megbecsültek, cafeteriával 100 fölött vittem haza havonta.

Most leszek 22.

Hol állok: albérletben élek, nyáron költözöm tovább, egy biztosabb, 10 éves szerződéssel.

Házas vagyok, a férjem sajnos munkanélküli. Van egy másfél éves lányunk. Feketén dolgozom, a bevételünk 100ezer forint havonta, viszont élelmiszerre nem kell sokat költeni.

Tervben van, hogy a férjem kimegy osztrákba, és gyűjtünk, mint a kisangyalok.

Saját, hitelmentes ház a cél.

Nem élünk luxusban, de olyan még nem volt, hogy a kislányom ne kaphasson egy tejszeletet vagy egy joghurtot a boltban.

12-es sok mindenben nem értek veled egyet

Az én környezetemben 1-2 ember kivételével mindenkinek saját háza van, hitelmentes, önerőből lettek véve és 20-25 év közöttiek vagyunk, a szülők anyaiakban nem tudtak segíteni de mégis meg van minden ami kell, van közöttünk olyan aki munka mellett főiskolára jár, feltudunk adni egy csekket a postán egy levelet megtudunk címezni, a munka nem az ellenségünk

14 éves korunk óta nyaranként dolgozni jártunk mákot törni, hagymát szedni, saját földjeinkre is jártunk kapálni, kukoricát törni. Minket a régi falusi elvek szerint neveltek első a munka aztán jöhet minden más.

Nem tartom butának magam, nem kell napi 12 órában gürcölnöm, irodán dolgozom és én teljesen meg vagyok elégedve azzal amit eddig elértem.

23 évesen szültem a párom nagyon dolgos ember, nem vagyunk befásulva eljárunk szórakozni, kirándulni. Azért mert van egy gyerekünk még ugyan úgy emberek maradtunk és az élet sem állt meg, nem vagyunk a házba bezárva. Egy gyerekkel is ugyan úgy ki lehet kapcsolódni mint anélkül.

22 vagyok, diplomás, nemrég házasodtam, egy garzonban élünk, jelenleg férjemnek van jobb munkája, nekem is van de csak átmeneti. Saját lakás még messze van, pedig gyűjtünk, de igényeset szeretnénk. Gyerek még nincs, még jó pár évig nem is akarunk, de ha becsúszik akkor állunk elébe.

Szerintem úgy átlagosan állok a többi válaszadóhoz képest, van ami megvan és van ami nincs - majd az is meglesz :) Te sem vagy szerintem elmaradva :)