Jogosan gyűlöl? Megbocsájt nekem valaha?

Szakítottunk a barátommal. Az előzménye az volt hogy két hétig nem akart senkivel beszélni(velem se) mert állítólag rossz kedve volt. viszont eközben irogatott az excsajának a kommentjeihez és fordítva.

félni kezdtem, mert egy buliban már megpróbált rámászni a csaj.

megkérdeztem vele miért tett különbséget(nekem nem adott magáról életjelet) amikor eddig nem is beszéltek és mondott-e rólam valamit mert az a csaj engem utál és meg is vert egyszer régebben.

erre ahelyett hogy elmondta volna az okot, hogy akár kibékültek, jóban lettek, inkább ő kell neki stb. elkezdett velem kiabálni hogy mit vonok le téves következtetéseket és hogy merek arra hivatkozni hogy félek a csajtól mikor ez szerinte értelmetlen (szerintem meg nem mert beteg a csaj és ő is tudja jól miket csinál, azért szakítottak).

nem beszéltünk 4 napig, aztán történt egy nagyon rossz dolog a baráti társaságban. ittam, sírtam még fel se fogtam de ő éjjeli háromkor felhív hogy mi van velem.

elmondtam, de nem részleteztem az eseményt. erre lecs.szett hogy miért nem bízok benne én pedig elmondtam hogy azért mert nem mond el dolgokat és annak a csajnak írkál de elvárja hogy bízzak, ha elmondom hogy félek meg se hallgat hanem még meg is haragszik és rávágja hogy alaptalan.

aztán kibökte hogy segítséget kért a csaj egy háziban, jól elbeszélgettek, ő meg ki akarja deríteni miért szakított a barátjával aki közben lett neki.

végszónak azt mondta hogy unja a játszmáimat, hogy félek, nem bízok benne, hogy következtetéseket vonok le (mire is gondoljak ha elhallgat előlem rendszeresen dolgokat) és hogy hagyjam őt békén, sohatöbbé nem akar velem beszélni.

én úgy érzem nem ezt érdemeltem. lenyeltem már párszor az eltűnéseit 1-1 hétre zokszó nélkül, magamba fojtottam a bánatom mert tudtam hogy haragszik ha félek.

nem akarok tőle semmit, csak azt hogy megbocsásson és tovább tudjak lépni mert így nem bírok.