Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Az emberek miért gondolják...

Az emberek miért gondolják úgy, hogy ha vki elmúlt 18 akkor bármit megtehet?

Figyelt kérdés
Én mikor betöltöttem a 18-at, akkor az ég adta világon semmi nem változott itthon. Szüleimmel élek az ő házukban, így azt kell tennem amit ők mondanak. Nincs olyan, hogy nagykorú vagyok, hozzam meg a saját döntéseimet, hiszen akkor fel is út le is út. Ennek ellenére mégis számtalanszor találkozom itt ilyen "tanácsokkal", hogy felnőtt ember vagy, csináld azt amit akarsz stb. Na de hogyan ha pl az én életem is a szüleimtől függ? (nem, elköltözni nem tudok).
2012. ápr. 21. 13:40
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:
4-es! Érdekes, hogy épp a jogsit hoztad fel példának. Nekem is van (saját pénzből illetve nagyimék is adtak bele), de még soha nem vezethettem a kocsit. Nem is fogom, mert pl nővéremnek 10 (!) éve van jogsija és neki sem adják oda. Pedig nem egy hiper szuper luxusjárműről van szó, egy régi típusú Renault Laguna. Ha még egy Ferrari lenne, vagy BMW vagy mittomén még talán megérteném, de ezt... és nem a benzinárakról van szó, mert ha használnánk a kocsit, akkor a benzint természetesen mi fizetnénk. Szimplán csak nem bíznak bennük és nem engedik vezetni, félnek, hogy összetörnénk. Csak az nem világos, hogy ha nem adják oda a kocsit, akkor hogyan gyakoroljak, hogy jó sofőr legyek és ne törjek össze autót? :D Na mind1...
2012. ápr. 21. 13:59
 12/17 anonim ***** válasza:
7. voltam. Félre értettem a kérdést. Most olvasom az utóbbi kommentedet, tehát itt arról van szó, hogy hiába vagy felnőtt, mindenbe bele akarnak szólni. Hát ez nem egyszerű, mert embere válogatja. Nem tudom, hogy én szerencsés vagyok avagy sem, mert nálam épp a fordítottja volt. Nálam már 16 éves koromban sem szóltak bele semmibe. Mondhatni q..vára nem érdekelte őket mit csinálok. Így viszont nekik kéne több toleranciát gyakorolniuk, de ha ez már így beépült, sajnos ezen nem tudsz változtatni, csak ha költözöl. Végül is az előző hozzászólásomban is arra akartam kilyukadni, hogy a tolerancia kölcsönös legyen, de úgy tűnik a te esetedben ez nem így van.
2012. ápr. 21. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim ***** válasza:

7/8 Időpont ma 13:54


Ez azért kicsit hibádzik, ugyanis itt jön az a hülye gondolkodás egyes emberektől( nem rád értem, hanem akik túlzásba viszik) hogy megszültelek, alkalmazkodtam most te jössz. Kérte az agyerek hogy megszülje és hozzon áldozatokat? NEM! az ő egyéni illetve az apa döntése volt.Ha jól volt felnevelve akkor logikusan következik hogy a gyerek segít majd a szülőknek és van megfelelő értékrendje, de ha úgy bántak/bánnak mint pl a kérdezővel hogy azt is megszabják hogy mit vehet fel az utcára az már nem normális.

2012. ápr. 21. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 A kérdező kommentje:
Igazából nekem van saját keresetem, de 1. az sajnos nem annyi, hogy elköltözhessek 2. spórolni szeretnék 3. minden olyan dolgot amit korábban már más is leírt (nyaralás, egy üveg ásványvíz, vagy egy ruha) én finanszírozom és senki más. Tehát ilyen szempontból önálló vagyok, de mivel a lakhatást és az étkeztetést még mindig a szüleim fizetik ezért mindent ők szabnak meg. Múltkor vettem magamnak egy táskát 8ezer forintért. Régóta kerestem egy olyat, ami tetszik is, elég nagy, de nem is olyan drága. Úgy voltam vele, hogy 8000-et még rászánok, max 10-et ha nagyon tetszik. Volt annyi összespórolt pénzem kifejezetten táskára. Megvettem, erre itthon kaptam az arcomba, hogy mégis minek vettem ennyi pénzért egy táskát, 2-3000-ért is lehet kapni stb stb. A saját pénzemből vettem, tehát nem volt egészen világos, hogy most ezen miért akadtak fel annyira, illetőleg mikor legutóbb vettem táskát 2-3000-ért azt félév múlva dobhattam a kukába. Márpedig én a tartós dolgok híve vagyok, inkább megveszem drágábban a jobb minőséget, mint fillérekért a silányat.
2012. ápr. 21. 14:10
 15/17 A kérdező kommentje:
Az az igazság, hogy ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor megmondom: én félek a szüleimtől. Egészen kicsi korom óta, ha valami rosszat csináltam, mondjuk nagy szám volt, akkor hogy elhallgassak mindig fenyegetőztek : fogd be, mert letöröm a karod és hasonlók. Ez ma sem változott. Ha kell pénz, akkor mindig könyörögnöm kell, pontosan megmondani, hogy mire fogom költeni és csak olyanra adnak, ami tényleg fontos. Mindig apukámtól kell kérnem és irtó zavarba tudok jönni, mikor elmondom neki, hogy mondjuk tamponra kell...hál'Istennek most hogy van munkám már ezzel nagyon nincs probléma. De teljesen mind1, ha veszek magamnak vmit a saját pénzemből mindig számon kérik, hogy mit és mennyiért ,mert persze látják, ha egy szatyorral térek haza vagy ilyesmi. Ha elmegyek itthonról pontosan meg kell mondanom hogy hová megyek és mikor jövök haza. Pedig hányszor volt már, hogy tényleg nem tudtam még csak megsaccolni sem, hogy mikor jövök haza, pl ha a könyvtárba mentem tanulni, de ilyenkor mindig addig ordibáltak, amíg nem mondtam egy időpontot. Na miond1, nem akarok nagy feneket keríteni ennek, csak szimplán nem értem, hogy miért írogatnak egyesek olyat, hogy felnőtt vagy azt csinálsz amit akarsz, mikor tényleg nem lehet.
2012. ápr. 21. 14:20
 16/17 anonim ***** válasza:
Én is kiakadok ezektől a tanácsoktól.Nem értik meg azt,hogy nem mindenkinek érik meg 18 éves korára a személyisége,nem mindenki képes arra,hogy 18 évesen fogja magát,és nagy vagányan lelépjen külföldre.Nem mindenki ilyen,nem vagyunk egyformák.Van,aki később érik meg és talán pont azért,mert a szülők így nevelték.Itt van az én esetem.Én nagyon ragaszkodtam anyámhoz mindig is.De amikor 15-16 évesen elkezdtem kifelé fordulni és érdekelt a külvilág,kevesebbet voltam otthon,akkor anyám meg akart halni.És ez engem borzasztóan megrémített,mert ha ez neadjisten megtörtént volna,mehettem volna intézetbe,mivel anyámon kívül nem volt senkim,aki befogadna,apám pedig gyűlöl.Ennyi.Vannak ilyen történetek,de az emberek lenéznek,mert jaj,de befolyásolható vagyok,milyen gyerekes vagyok blabla.És igen,képzeljétek,22 évesen még mindig otthon lakok,mert nem érzek magamban annyi kurázsit,hogy lelépjek,nem bírnám egyedül.Le lehet nézni,én legalább bevallom.Majd ha lesz pasim,vele fogok összeköltözni,mert nem akarok egyedül lenni.:)
2012. ápr. 21. 16:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Kedves utolsó, nem lenézünk hanem sajnálunk mert te azért nincs benned kurázsi mert anyád így viselkedett veled és lelkileg sérültél, a baj az hogy te ezt hiszed normálisnak és még büszkén vállalod is. Reménykedem én is hogy egyszer legyen pasid,sok sikert kívánok hozzá, bár véleményem szerintem lesz könnyű mert ha anyád így viselkedett akkor majd ha vele akarsz összeköltözni is meg akar majd halni ezáltal 40 éves egyedülálló leszel és akkor kezdhetsz majd élni, mert akkor már nem lesz aki akadályozzon. Az nem nagy dolog hogy 22 évesen otthon laksz, én is, a párommal együtt, nagy a ház elférünk, de külön életünk van, külön anyagiakkal és felelősséggel.
2012. ápr. 21. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!