Miért gondolja mindenki, hogy CSAK MOST gondolom úgy, hogy nem akarok családot. Muszáj minden nőnek férjhez menni, meg gyereket szülni?

mert most ez van soron

Mikor tizenéves voltam, akkor vicceskedve kérdezték, hogy van-e már valaki - csak néztem, mint Boris a moziban, hogy hogyan kell ezt érteni?!

Húsz fölött minden fiúval összeboronáltak volna, akire rámosolyogtam - ez egyre idegesítőbb volt.

Harminc körül, elkezdtek ijesztgetni, hogy "vénlány" maradok - lélekben vállat vontam. Vagy vígasztalgattak, majd te is megtalálod az igazit - ez baromi nehéznek látszott, nem hiszek az igaziban.

Mikor már közeledtem a negyvenhez abbamaradt a téma - a kortársaim házassága válságban volt, vagy már a végét járta, az öregek meg úgy érezték kínos ilyen tragédiára emlékeztetni az embert.

Negyvenes éveim elején jobban kerültem a bemutatást mint tini kormban, mert ha felfedeztek mellettem valakit biztosra vették, hogy ezt már csak megfogom. Most negyvenhat vagyok, asszem feladták - néha valaki felhozza, hogy tulajdonképpen megért... - fogalmam sincs mit is, mert én nem mondtam soha, hogy nem akarom - nem is döntöttem így - inkább csak nem hoztam meg azt a döntést, hogy MrX felesége leszek és sokasodni fogok.

De összeségében simán nem értették, hogy miért nem csinálom azt amit a többiek és ennek hangot is adtak folyton: De hát olyan szép/még mindig milyen csinos vagy! Ez is milyen jó pasi! De hát szereted a gyerekeket/imádnak a gyerekek!

Azért macerálnak, nem azt mondod/csinálod/gndolod amit ők.

Ó, persze, hogy nem vagy egyedül:-)

Együtt élek a barátommal, de férjhez nem mentem. Gyerek nincs, mert egyikünk sem akart soha az életben.

Ha kérdik, hogy miért nem, akkor közöljük, hogy azért nem, mert találunk elég programot így is.:-)

Most őszintén? Kényelmes az élet, utazhatunk, az időnk és a pénzünk a miénk, az ösztöneink viszont nem hajtanak sehova. És a jövő annyira bizonytalan, hogy ennek nem tennék ki egy porontyot.:-(

Sokaknak ez elfogadhatatlan, amit megértek. Nekem viszont az ő életük az. Aki szeretne babázni, az vállal, aki nem, az nem. Ma már szerencsére nem kell apácának állni ahhoz, hogy ne kelljen gyereket nevelni.

Igaz, a válaszom már a politika témakörbe tartozna, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a legújabb felmerült ötlet az, hogy a gyermekteleneknek nem jár nyugdíj...Magyarán éhen dögölhetnek..

No comment. Illetve annyi, hogy én majdnem elsírtam magam, amikor ezt olvastam, pedig 45 évesen már nem sok dolog létezik, amitől velem ilyen előfordul.

A legjobb barátnőm 15 évig élt együtt egy pasival, a kapcsolatba rengeteg energiát fektetve, mert a pasi hitegette, hogy elveszi és gyerekek is lesznek. 35 volt, amikor feltette a kérdést, hogy mi lesz végre. És ekkor a pasi közölte, hogy bocs, ő még úgy tíz évig tuti nem akar gyereket, ha gondolja, keressen mást, mert 45 évesen neki már késő lesz (és a pasi akkor "kénytelen" lesz elhagyni egy fiatalabbért)....

A barátnőm persze hülye volt, mert 15 évet rááldozni egy ilyenre túlzás, de akkor is sajnálom...

És hány ilyen nyomorék van, aki leköti egy nő termékeny éveit.