Miért gondolja mindenki, hogy CSAK MOST gondolom úgy, hogy nem akarok családot. Muszáj minden nőnek férjhez menni, meg gyereket szülni?

Kedves Utolsó! Nem kötekedni akarok, de elég nagy badarságot írtál. Ahhoz nem kell "ősanyának" lenni, hogy tudd, nem dobunk ki csecsemőt a kukába. Aki ilyet tesz az egy beteg ember. Örökbe lehet adni azt a gyereket, vagy a kórházban hagyni. Ami még jobb védekezni a nem kívánt terhesség előtt. De oké, vannak szerencsétlen esetek.

Nem baj, hogy nem akarsz gyereket, de szerintem ez magányügy. Nem kell mások véleményével foglalkozni. Hála Istennek nem kötelező szülni, ezért szerintem fölösleges véget nem érő vitákat folytatni erről. Nekem van gyerekem, de engem ugyan hidegen hagy ha valaki nem akar. Nem ettől lesz jobb vagy rosszabb egy ember.

ma 19:29

igazad van,nem is foglalkozom mások véleményével mivel ezt még a szüleimen kívül senki nem mondta úgy igazából(talán pár ismerős).Csak tudod ezt minden nap hallgatni tőlük,na de mindegy egyik fülemen be másikon ki.

Én szeretnék majd férjhez menni, mert megtaláltam életem szerelmét, akivel boldog vagyok, de gyerekről szó sem lehet. Hála az Égnek, a vőlegényem sem akar gyereket.

Nem tehetek róla, egyszerűen idegesítenek a gyerekek, nyűgnek tartom őket, idegesít a sírásuk, az állandó fejhangú kiabálásuk, mikor már nagyobbak, idegesít a nyáladzásuk, hogy folyton taknyosak-büdösek... most pelenkázzuk-hozzátáplálunk, hányást takarítunk- járni tanítunk- bilire szoktatunk.. ohh megint besz@rt...szóval mindez úgy együttvéve, és nem akarom az életemet áldozni egy gyerekért, akit nem is akartam.

Minden tiszteletem azé, aki erre örömmel tekint, de én nem vagyok erre alkalmas, és a Jóisten mentse meg szerencsétlen gyereket attól, hogy én legyek az anyja.

Engem is idegesít ez, hogy sokan mondják, hogy miért nem szülök, blabla. Bizonyos ősanya rétegnek szokása ez, aki baráti társaságban is a gyereke sz@rát elemzi. Nem értik meg, hogy engem 10-20-30-x év múlva is ugyanígy fognak irritálni a gyerekek, mint most, tehát ez nem fog változni. Már gyerekkoromban sem szerettem a többi gyereket. :)

Hú, de jól esett most kipanaszkodni magam.

Hallod, te nem az elvesztett ikertestvérem vagy? :D ugyanígy érzek teljesen. annyi, hogy ha már lenne gyerek lehet megtartanám. ja és ezt a dolgot szerintem nem te hozod fel, hanem rengeteg ember szereti ezt feszegetni. mert rengetegen érzik úgy, hogy csak akkor lehet egy ember, leginkább egy nö élete teljes, ha van gyereke. és képesek lesajnálni azt, aki máshogy érzi. ezek az emberek gyakran olyanok,akiknek se jó munkája, se végzettsége, csak úgy beteljesítettnek érzi az életét a gyerekszüléssel. ezzel nem bántani akarok másokat, csak ezt látom a környezetemben. egy darabig mondja az ember, hogy majd, meg majd kiderül, meg ráérek még blabla, de mikor már eröszakosan nyomulnak, hogy de mikor?megöregszel, blabla, akkor már nehéz ráhagyni, kikívánkoznak az emberböl a nem a legszebb gondolatok is. szóval szerintem sokunkat nem érdekelne mások véleménye, ha nem éreznék úgy páran, hogy majd ök megtérítenek, meg csak az a normális ahogy ök élnek.

26L

Én is hasonlóképpen vélekedem.

Engem főleg az tántorít el a gyerekvállalástól, hogy mekkora felelősség "normálisan" felnevelni egy gyereket. Biztosítani számára mindent, anyagi és érzelmi téren is. És itt nem is feltétlenül a pénzre gondolok. Elérni, hogy megtaláljuk a közös hangot, hogy ne legyek "zsarnok szülő", legyen tekintélyem, de közben ne féljen főlem, tudjon bizalommal fordulni hozzám, jó példával tudjak szolgálni az élet sok területén... Nagyon törékenyek ezek a dolgok, és nagyon lelkiismeretes embernek kell lenni.

Annyi negatív példát látok, sok félrecsúszott kamasz életet, kezdve a saját családommal, hogy nekem egy életre elment a kedvem a házasságtól és a gyerekektől is.