Miért érzik úgy a nők, hogy nekik kell dönteni gyerekvállalásban, a férfinak pedig ezt el KELL fogadnia?

Én úgy gondolom, hogy ezt közösen kell eldönteni. Más kérdés, hogy nyilván nem lehet ráerőszakolni a nőre, hogy szüljön, vagy vetesse el (pusztán azért nem, mert az ő testéről van szó, és ehhez kvázi már fizikai erőszak kellene...).

Ettől függetlenül a normális mindenképpen az lenne, ha ez közös döntés lenne, 100%-ban megegyezésen alakulna, és senki nem érezné magát kijátszva.

26/L

A gyermek tervezése és vállalása közös döntés kell, hogy legyen. Az is, hogy mikor.

Az, hogy elveteti vagy sem a nem kívánt terhesség eredményét, az elsősorban a nő döntése, mivel ha bármi van, ő maradna nagy valószínűséggel vele, nem az apa. Senki nem kényszerítheti, hogy megszülje, de el sem rángathatják kikapartatni.

A mikor vállaljunk gyereket témát én is úgy gondolom,hogy a párnak közösen kell(ene) megbeszélni,hiszen ez a normális. A besikerült gyerek kérdése az már kényesebb téma,abba én most nem is szeretnék belemerülni.

27/N

Mi még nem terveztünk babát, de mégis terhes lettem (akkor 6 éves kapcsolat, ő 30 éves én 28). Én 3 lehetőséget vázoltam fel a páromnak:

1, Megtartjuk a babát, együtt maradunk.

2, Megtartjuk a babát, külön megyünk, akkor jön látogatni amikor akarja, fizet annyi gyerektartást amennyit akar.

3, Megtartom a babát, külön megyünk, többet nem látjuk egymást, egy fillért sem kell fizetnie és egyéb kötelezettségei sem lesznek.

A kicsit nem tudtam volna elvetetni, mert gyakorlatilag semmi okom nem lett volna rá (egyedül is boldogultam volna vele) és nem is tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel.

Végül úgy döntöttünk próbáljuk meg együtt és szerencsére minden jól alakult.

Jó kérdés. Én nemrégen hallottam olyat, hogy egy házaspár gyereket szeretett volna (mindketten). Azután mikor a nő terhes lett, mindenáron el akarta vetetni a gyereket, a férfi pedig szó szerint könyörgött, hogy ne tegye. Végül a nő megzsarolta valami mással, és a gyerek megszületett. Azóta mindketten nagyon szeretik (És egymást is, mielőtt valaki megkérdezné.)

Ezelőtt egyébként én sem gondolkoztam ezen, mert általában fordítva szokott lenni.

Ez azért valljuk be nehéz kérdés. Én például egyedül nevelem a kisbabámat. 2 évig voltam együtt a párommal, akitől a kisfiam van. Ő köszöni szépen, nem kér belőlünk. Fel sem hívott, mikor megszületett a fia, nem is keres azóta sem. Én semmit nem kérek tőle számon. Jobb az életem nélküle. Nem csinálok patáliát, a pénzt sem követelem, úgysem ismerné el az apaságot. Én meg nem bonyolódom idegtépő perekbe.

Ha egy nő úgy dönt, hogy nem hajlandó elvetetni a gyermekét, joga van egyedül megtartani, de akkor ne "pattogjon" utólag a férfinak. Ha ő kijelentette világosan, hogy nem kell gyerek, a nő ennek ellenére megtartja, akkor vállalja egyedül a felelősséget, ahogyan én tettem.

Ha mondjuk egy házasságban történik ez és már van másik gyerek, akkor viszont önzőség a nőnek egyedül dönteni. Nem tenném kockára a már meglévő gyermekem és családom boldogságát, jólétét.