Váratlan terhesség, hogyan döntsek?
Egy éve megfogtam az isten lábát egy munkával. Rengeteg utazás, kiemelkedően jó fizetés, érdekes, "örömmel csinálom" munka.
Gyereket 2-3 év múlva terveztünk, amikor lepörög a jelenlegi munkám dandárja és kevesebbet kell utaznom.
A főnökömnek említettem, ő azt mondta, hogy egy kb fél évet meg tud oldani a személyes jelenlétem nélkül (tehát nem utazok), viszont hosszabb időt már macerásan, akkor lehet, hogy valaki mást venne fel a helyemre.
A férjem azt mondta, hogy a végső döntés az enyém, de ő nagyon szívesen otthon marad a gyerekkel fél év után, illetve a szüleim is azonnal ugranának és boldogan közelebb költöznének unokázni. Tehát rögtön lenne három ember, aki napi 24 órában tudna foglalkozni a babával.
Anyagilag is bőven beleférne, a férjem fizetése nélkül is.
Viszont én a munkám miatt az idő egy részében (kb a hét felében) földrajzilag távol lennék még 1-3 évig. Utána akár évekre is "kieshetnék" a munkából, mert bármikor könnyen találnék referenciával másikat. Viszont ha most mondok fel, akkor visszaesnék egy olyan szintre, hogy gyakorlatilag a nullából kell megint építkezni és jól fizető munkára se lenne jó esélyem.
Nem tudom, mi lenne most a jó döntés :(
Persze, hogy hajlok rá, hiszen eleve tervben volt a gyerek, csak nem most, hanem kicsit később.
Az idő/földrajz miatt vagyok kissé tanácstalan.
A férjem is szeretné (csak nem akar semmit rám erőltetni, mondván mégis az én testemről van szó, enyém az utolsó szó a döntésben, de akárhogy döntök, támogat). Ő azzal példálózott, hogy nézzem meg az egyik külföldi családot, akik a barátaink. A gyerekek (5!) már huszonévesek, ott eleve 3-4 hónaposan elválasztják a gyerekeket és vetésforgóban vigyáz rájuk a rokonság, az anyák mennek vissza dolgozni és példaértékűek a gyerekek, imádják az anyjukat, apjukat, még huszonévesen is odabújnak pusziért.
A férjem őket hozta fel pozitív példának, hogy náluk bizonyított, hogy a gyerekekre semmilyen rossz hatással nem volt ez és tényleg mindegyikük nagyon kiegyensúlyozott, barátságos személyiség, sikeres életettel és összetartó családdal.
Én viszont nem tartanám meg. Egyrészt, szerintem ha igazán akarnád, akkor nem is lenne kérdés - megtartanád és kész!
Másrészt, mégiscsak te lennél az anyja, és bárki bármit mond, akkor is az az optimális, ha az anya marad otthon a gyerekével. Ha egy nőben tombolnak az anyai ösztönök, nem szívesen megy vissza "azonnal" dolgozni.
Akkor összefoglalnám:
Van egy nagyon jól fizető állásod, ami fél évig megvár. Ha nem, utána sem lesztek gondban. Van egy szerető családod, férjed, akik bármikor segítenek. Te 31 vagy, nehezen jönnek össze a babók a családban, a férjed pedig 41, tehát neki azért már aktuális lenne a családalapítás.
a munka ugyan jó, de mi a garancia arra, hogy 1 év múlva nem küldenek el, akkor még munkát is találj és utána baba neccesebb, mint munka nélkül gyereket vállalni...
hát szerintem ezek alapján megtartanám a babát.
Én nem tartanám meg, de ezt a döntést neked kell megrágnod, ne itt keresd a választ, hogy mi a jó döntés. Minden helyzet más, senki se gondolkodik egyformán, azt csak te tudhatod, hogy neked hogy a jobb. Egyébként ilyen esetekben nincsen igazán jó döntés, csak helyes, (nem tudom, érted-e ezt) mert mindkettő rossz. Azt kell választanod, amelyik számotokra a kevésbé rossz. Nekem is volt abortuszom, így 2 év távlatából is azt mondom, hogy helyesen döntöttem, de az én esetem más volt.
27 N
Én megtartanám, amúgy is több érv szól a baba mellett mint ellene.
Ha bele gondolsz, ha jó anya vagy és szereted a kicsit akkor sosem fogod bánni, hogy megtartottad viszont ha elveteted és utána esetleg nem vagy nehezen jönne össze az még nagyobb teher lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!