Miért rondít bele anyám a házasságomba?

Ha nincs rá lehetőség hogy messzebbre költözz akkor kezdj el rendes távolságot tartani. Ne hívd át, ne engedd be, legyetek elfoglaltak, stb. Ha max karácsonykor lát meg húsvétkor akkor kb. nyugtotok lesz.

Én 26 éves létemre kiszotom anyámat rendesen ha az én házamban nem úgy viselkedik mint ami nekem megfelel. Ha kell lerakom a telefont miközben beszél és a tudtára adom hogy ha nem fogja vissza magát nálam akkor kiteszem és nemlátja az unokáját hetekig. Az anyák képesek túllőni a célon, de meg kell tanulni kezelni. 33 évesen már nem kezelhet a fiaként szó szerint, nem szólhat bele az életedbe. Ezt nem szabad hagyni....

Ha ilyen az anyád, minek neked ellenség?!

Egyébként tényleg egy megoldás van, meg kell velük szakítani minden kapcsolatot. Mi az, hogy ne merjétek megtenni, hogy nem láthatják majd a gyereket? Az unoka meg kellene, mi?! Ilyen szülőkre, családra egyáltalán nincs szükségetek! Legyél boldog az asszonykáddal, élvezzétek továbbra is egymás társaságát, szeressétek egymást és a babicátokat!(Bár, ebben nincs hiány, úgy látom.;D) Mindenki más le van ejtve.

Tényleg csak azt teheted, hogy egyszer konzekveksen végre is hajtod, amit mondasz, hiszen eddig üres fenyegetés maradt.

Én nem szakítanám meg a kapcsolatot, de közölném a szüleimmel, hogy karácsonykor majd tesztek egy udvariassági látogatást és természetesen felköszöntötitek öket a születésnapjukon. De ennyi.

Én a helyedben azért megpróbálnék egyszer kettesben, nyugodt körülmények közt beszélni édesapáddal, hiszen lehet, hogy ő két szék közt van, és csak a nagyobb nyomásnak engedve ért egyet mindenben anyukáddal.

De a lényeg, hogy vondd le a konzekvenciát, ezt közöld velük és tartsd is be, hogy ne csak üres fenyegetés maradjon.

Kedves Kérdező! Nálam is hasonló a helyzet, annyiban más, hogy 21éves lány vagyok, elváltak a szüleim, most van 2 éve egy párom, aki velem van jóban-rosszban. Megért, szeret, pedig amiatt, hogy elváltak a szüleim, nem mindig könnyű velem. Nem vagyok hisztis, nem ilyenre kell gondolni, csak sokkal-sokkal több törődést igényelek. Ő ezt maximálisan megérti, és meg is kapom tőle. Szóval a szüleim mindketten ellenzik a kapcsolatot, annak ellenére, hogy lassan két éve tart. Egyetlen érvük, hogy még 16 évesen voltunk együtt 9 hónapig, és akkor szakítottunk, és szerintük nem működhet ez megint...Én is tartok tőle, hogy egyszer megunja a párom a dolgot, és próbálok neki minél többet adni, hogy kompenzáljam ezt a helyzetet...Nem tudom mit csinálhatnánk a szülőkkel? Én most készülök egy nagy beszélgetésre apukámmal, anyával nem bírok dűlőre jutni...egyszerűen nem javul a helyzet, ha igen akkor is csak rövid időre és múltkor megkaptam azt, hogy attól hogy nem veszekszik velem nap mint nap még nem azt jelenti, hogy elfogadja...bezzeg ők nm kérdeztek meg engem, hogy én elfogadom-e az ő új párjukat...Nem értem miért nm bírnak magukkal a szülők? Nem goondolják, hogy Te 33évesen, és én 21 évesen már nagyjából eltudom/juk dönteni, hogy mi jó és mi nem jó nekünk? Ezt kellene megértetni velük, hogy ha nem lenne jó, akkor nem lennénk velük, illetve változtatnánk a dolgon. Nem tehetünk ellene, hogy azt szeretjük akit. Ahogy írod a Te párod is nagyon kedves, rendes nő. Az én párom ellen sem lehetne egy szavuk sem, egyetemre jár, nem alkoholista, nem ver, nem drogos stb... Bocsánat, hogy ide, és ilyen hosszan írok, de úgy érzem, hogy ugyanazzal a problémával küzdünk...Előre félek, hogy mi lesz ha esetleg így marad a dolog/ tényleg nagyon szép a kapcsolatunk, és a szülős dolgon kivül szinte semmi nem árt neki, legalábbis tudtommal../ akkor majd nálunk is ez lesz? Anyukám csak akkor jön ha nm lesz otthon a párom? Nekem már azt is mondta, hogy nehogy azt higyjem, hogy majd egy gyerektől meglágyul a szíve...meg, hogy sosem fogja elfogadni, ha akarom csináljam, de ő sosem fog jópofát vágni hozzá...Gyerekkoromban sem volt egy rendes karácsonyom sem, 5évesem váltak el, akkor felnőtt koromban is majd emiatt lesz a parádé? Én ezt nagyon nem akarom...Annyira nehéz...Neked csak azt tudom tanácsolni, hogy egyszer ültesd le mindkét szülődet, lehet, hogy már megtetted, de próbáld meg mégegyszer, és monddmeg nekik, hogy Téged ez nagyon bánt, és most utoljára figyelmeztetted őket, ha nem hagyják abba, akkor felejtsék el az unokázást, csak rajtuk múlik! Remélem sikerrrel jársz...Esetleg ha valakinek van ötlete az én problémámra, szívesen venném. Mégegyszer bocsi, hogy ideírtam de a kérdéssel kapcsolatban előjött bennem a dolog. Neked nagyon sok boldogságot és egy szép egészséges kisbabát kívánok!

Egy 21 éves lány