Hogyan tegyem boldogabbá a feleségem egy tragédia után?

Nagyon sajnálom ami történt, fogadd őszinte részvétem. Hasonlóban az anyai oldalról érintettként én pár dolgot egy kicsit másképp gondolok. Egy ilyen tragédia nem egy olyan egyszerű dolog aminek feldolgozásán pár hét alatt mindenképpen túl kell lenni. Akárhány közös gyereketek lesz még ezután rá akkor is úgy fogtok emlékezni, mint ez első gyereketekre. A dolog lelki részét tekintve van egy pici különbség a nő és a férfi között. Természetesen a saját páromon is láttam, hogy mélyen érinti a dolog, de ő nagyon sokáig nem tudott vagy akart az ezzel kapcsolatos érzéseiről beszélni. Maga a gyász egy folyamat aminek meg vannak a lépcsőfokai és nem igazán lehet belőle lépcsőfokokat kihagyni. Én azt vallom, hogy minden ezzel kapcsolatos érzésünket, félelmünket ki kell magunkból beszélni. ha ez megtörténik akkor mondhatjuk el magunkról, hogy feldolgoztuk ami történt. Az ember ilyenkor egy picit újra értelmezi az eddigi életét, és rájön, hogy amit eddig fontosnak tartott lehet nem is annyira lényeges. Az ember kap egy olyan feladatot az élettől, hogy egy mások által elképzelhetetlen élethelyzetből kell felállnia, és ebből előnyt kovácsolnia.

[link]

Van egy oldal, amit a témában érintett szülők hoztak létre. Van aki szerint nincs értelme a sebeket feltépkedni. Én úgy gondolom, hogy az ember nem tesz olyat ami neki nem jó. Sokaknak segített, hogy ott elmesélhette a mi történt. Meggyőződött arról,hogy nincs egyedül illetve más is hasonlóan éli meg a dolgokat.

Eloszor is nagyon sajnalom ami tortent es jobbulast kivanok a felesegednek!

Nalunk a testveremnek szuletett a 2 gyermeke minden okes volt, mar egy hete otthon voltak minden okes, es egyszercsak szoptatas kozben csak ugy osszeesett a csoppseg!

Megallt a szive... :(

Nagyon kivoltak, mert hat ok ugye mar otthon voltak egy hete vele, babusgattak meg minden :'(

Aztan akkor a ferje is tokre kivolt, de amit en eszrevettem az o kettejuk kapcsolatabol az az volt, hogy nem eroltettek ezt a "felejtsuk el minel hamarabb" dolgot, hanem ugymond jol kisirtak magukbol az egeszet, meg sokat beszeltek rola, es sogorom nem eroltetett semmit tesomra.

Kb egy honapig nagyon maguk alatt voltak mindketten aztan meg valahogy minden elkezdett megint bendulni, aztan mostmar van 3 gyerkocuk!

Persze sosem felejtjuk el a kis masodikat, de hat muszaj tullepni rajta.

Meg az is jo lehet ilyenkor ha talalsz a felesegednek valakit akire raontheti a szeretetet es a gondoskodasat, pl egy idosebb csaladtag akinek szuksege van valakire vagy csak egy kiskutya, akirol gondoskodhat...

Jobbulast nektek es gondoljatok arra, hogy minden vihar utan kisut a nap!

Szia

Kedves utolsó !

nagyon sajnálom a Te történetedet is! Kívánom, hogy képesek legyetek túljutni rajta és legyen egy egészséges tünemény picitek!

Kedves Kérdező! HOgy vagytok azóta?