Majdnem 28évesen nőként se családdal, se férjjel, se jól kereső állás, önálló egzisztenciával (pl lakás), nyelvtudás nélkül bukott ember vagy?

Szerintem nem.

Talán a fogyasztói társadalom mércéje szerint igen.

Én viszont úgy látom, ez a kultúra (fogy társ.) szándékosan hajszol át bizonyos feladatokra még éretlen embereket bizonyos kulsődleges állapotokon, mai az égvilágon semmiféle tartalommal és megelégedettséggel nem jár.

Szerintem nem.

Talán a fogyasztói társadalom mércéje szerint igen.

Én viszont úgy látom, ez a kultúra (fogy. társ.) szándékosan hajszol át bizonyos feladatokra még éretlen embereket bizonyos külsődleges állapotokon, ami az égvilágon semmiféle tartalommal és megelégedettséggel nem jár.

Pl. a szellemi hagyományok szerint az érzelmi felnőttség a harmincas-negyvenes életévek során jön meg, akkor lesz csak az ember érett párkapcsolatra is. Ez előtt amit művelni tud, amilyen érzelmi feladatokkal szembesül, annak feldolgozására sem érett még, inkább legyőzi őt az.

És még számos dologban vélekedem a kultúránk kertein kívüli módon.

Nem vagy egyedül

Én soha nem szerettem tanulni, de 4.8 végeztem családi unszolásra

Alig vártam , hogy vége legyen a sulinak , szakmát is szereztem , de tudtam , hogy soha sem fogok benne dolgozni

2 tesóm , vörös diplomások (több is van nekik)

De minek ?

Nekem üzleteim vannak ! Én is szinte mindig megkapom a családtagjaimtól , hogy 0 vagyok , mert nincs diplomám, nem tanultam nyelveket stb. stb.

Tessék ???

Én a sz@ros üzleteimmel , 1 hónapban többet keresek , mint Ők 1 év alatt !(tisztességes úton)

Akkor miről beszélünk ?

Csak az a valaki , akinek diplomája van .......???

Ez az én sznob családom , de kit érdekel , ha boldog , kiegyensúlyozott életet élek !

Nem az számít , hogy mit tanulsz , hanem hogyan érvényesülsz !

Ja és ne szorulj másokra , tartsd el magad !

Ezt csak azért írtam , mert írtad , hogy nem vagy megbecsülve ! Hát Én sem , pedig nekem van !

Kérlek, akkor én akár ki is ugorhatnék az ablakon, ugyanis 44 éves vagyok és majdnem ugyanezeket mondhatnám el magamról. Kivéve, hogy van egy lakásom, mert örököltem és a munkám ugyan teljesen hétköznapi (a fizu is), de lagalább szeretem.

Elpazaroltam az életemből több mint 10 évet egy halott kapcsolatra.

Nos, ugorjak..???

Ha valamennyire vigasztal, nem vagy egyedül.

Nekem van egy érettségim, munkám eddig (normális, hosszútávú) nem volt, csak olyanok, amik alkalmi jellegűek, vagy rövidtávúak voltak.

Most is éppen kiléptem egy helyről, ahol 4 hónapig voltam, megint jön a rengeteg keresgélés, önéletrajzok küldözgetése, visszautasítások...nincs is igazán erőm belekezdeni újra, de muszáj.

Nyelvvizsgám nekem sincs, nyelvtudásom annyi, hogy angolul megértek és megértetem magam nagyjából.

A szüleimmel lakom, pénzem jelenleg pár ezer Ft. amit azzal keresek, hogy gyerekekre vigyázom néha.

Nyakamon a diákhitelem is, amit nem tudok fizetni.

A különbség annyi, hogy már két és fél éve van barátom, akit nagyon szeretek, ez azért sok erőt ad, de nagyon nem jó, hogy sosincs pénzem és ha mondjuk nála vagyok, ő fizet mindent.

Néha félek, hogy rámegy a kapcsolatunk (bár ő még sohasem hozta fel ezt problémaként, de na...) nekem kellemetlen a dolog.

Szóval üdv a klubban...

L/25