Mit tegyünk? Nem akarom elveszíteni!

Ebben az esetben sajnos azt kell mondjam, megértem a szüleidet. Nem akarom bántani a barátod, nem azért írom, de ugye ismerjük az előítéleteket, és tudjuk, hogy nem lehet ellenük mit tenni. Próbáljatok meg együtt közös életet kezdeni, ha máshogy nem láttok kiutat.

OFF Nekem régebben nem voltak előítéleteim csak a kissebbség egy bizonyos részével szemben, akiknek már az élőhelyükön is látszott, hogy ők nem a rendesebb fajtához tartoznak. Aztán gimiben volt egy osztálytársam, egy roma lány. Nagyon aranyos volt, szerettük, rendes családból származott, a szülei dolgoztak, ő jó tanuló volt, voltak céljai. Aztán egyszer nem jött be többet suliba amikor 16 évesek voltunk. Megtudtuk, hogy rá fél évre kb. megszületett az első gyereke és otthagyta a szüleit, a szintén roma származású barátjával él és nyomorognak. Azóta nem tudok jó szemmel hozzáállni sajnos hozzájuk. Ezt csak azért írtam le, hogy én nem tudnék bízni a barátodban és nem tudnám elhinni, hogy ő a későbbiekben sem hátráltatna a céljaim elérésében.