Összeköltözés - mikor, hogyan, kivel?

Én a főiskolán a kollégiumban ismerkedtem meg a párommal 5 éve. Ott ugye adott volt a dolog, a kezdetektől együtt laktunk. Aztán a párom másfél év után végzett és kiköltöztünk albérletbe. Sajnos a szülők fényévekre laknak a főiskolától meg a munkahelytől, úgyhogy kénytelenek voltunk albérletbe költözni. Ez így ment 2,5 évig, aztán összeházasodtunk és saját lakást vettünk. Most itt tartunk.

Az összeköltözést amiatt döntöttük el, mert mindenképpen továbbra is együtt akartunk lakni. Együtt vacsorázni, együtt reggelizni, ahogy a kezdetektől. Mivel a párom végzett, így nem lakhatott tovább a kollégiumban és muszáj volt kiköltöznie albérletbe. Én meg hát vele mentem. Nem bántam meg, a mai napig boldogok vagyunk.

Kezdem ott, hogy én nem szeretnék itthonról elköltözni, míg nem megyek férjhez.

Viszont barátnőkkel, iskolatársakkal (mondjuk erre már nem lesz példa, mert idén diplomázok) szívesen összeköltöztem volna, vagy költöznék a jövőben. Esetleg még egymagam is, ha úgy alakulna, szóval ez ellen nem lenne kifogásom, csak legyen elég időm megszokni, illetve beletörődni. Mert én nagyon szeretek itt élni, lakni, ahol most vagyok, szüleimmel és bátyámmal.

De már el tudnám látni magam minden gond nélkül, hiszen 4 éven át voltam kollégista, és nem jártam haza minden hétvégén.

Viszont párkapcsolati szempontból csakis esküvő után. Egyrészt így látom helyesnek, másrészt ilyen nevelést kaptam. Harmadrészt előbbrevalónak tartom a házasságkötést, mint a cuccolkodást.

Ha elköltözök, akkor szeretnék anyagilag független lenni, és nem albérletből albérletbe vándorolni éveken át. :)

23 éves lány vagyok, párkapcsolatom van, de esküvő és így még költözés sem aktuális. :)

Ja, csak a lényegre nem válaszoltam: mi alapján dönteném el.

A két hozzám legközelebb álló barátnőmet ismerem már, mint a tenyeremet. Egyikükkel laktam együtt másfél évig kollégiumban, másikukkal meg olyan szinten hasonló vagyok, egy szinten mozgunk, hogy nem lenne ebből akadály.

Akivel pedig kész lennék összekötni az életem, miért ne lennék kész megosztani az otthonomat is, minden berendezésével együtt? :)

Sziasztok!

Én két hét után költöztem össze a Kedvesemmel.

Az első pillanattól tudtam, hogy Vele érdemes élni a kis megszokott mindennapokat. A távolság is nagy volt, és jónak láttuk, hogy ideköltözik.

A "lakva ismeri meg egymást az ember" szólás tökéletesen igaz. Úgy gondolom, az ember csak akkor léphet a bizonyos következő szintre, ha a napi gondokat-örömöket is megosztja a párjával; így válhatnak igazán egymás részeivé.

Az élet könnyebb úgy, ha nem azon agyal az ember, miből főz vacsorát, hanem hetente pár órában tökéletes sminkkel/hajjal mutatkozik a Kedves előtt. Viszont csodálatos érzés, ha magad mellett tudod a Szerelmed, és együtt oldjátok meg az esetleges problémákat, és nem utólag meséled a mindennapi kis csodákat, hanem közösen élhetitek meg.

Én mindenképp az együttélésre szavazok :)

Elnézést, hogy bő lére eresztettem... :)

Üdv!