Milyen a viszonyod az anyósoddal?

Ne parázz előre, azzal csak bevonzod a rosszat:)

Én 17 évesen ismertem meg a párom, távkapcsolat volt (138 km). Az első évben jól kijöttünk,szeretett engem aztán a második évben elkezdett furkálódni mert látta hogy komoly lesz a kapcsolat és az ő fiát onnan senki nem viszi el... 1 évig harcban állt a saját fiával, nem is találkoztak holott 1 lakásban laktak, azután mikor párom hozzánk költözött elvileg helyreállt az esze és azóta mindig látni akar engem. Ha én nem tudok párommal menni hozzájuk akkor párom se megy mert mondja hogy ketten menjünk majd ha ráérünk...nem nagyon hiszem el hogy így meg lehet változni de amíg nincs gond és én nem hallom hogy esetleg miket mond addig nem nagyon érdekel. Semleges lett a kapcsolat, legalábbis részemről.

érdekes. amikor összeköltöztünk a párommal, akkor egy rossz szava sem volt, mindig küldött kaját.

aztán volt, h nagyon durván beleszólt az életünkbe, bunkózott, de kompenzált, amikor találkoztunk.

a párom nagyon szeret engem, de néha nehéz neki két tűz között.

Amig nem vette komolyan a kapcsoltunkat,addig szép és jó volt.Mióta viszont látja hogy tényleg komolyan gondoljuk,épp most készülünk összeköltözni,azóta viszont szemembe mosolyog,hátam mögött fúr,mintha nem venném észre páromon ha tele lett beszélve a feje,elmondja magától.

szerencsére nem sok sikerrel.

De belegondolni se merek mi lesz ha megtudja h nemsokára költözünk...

"elveszem a kisfiát" (aki mellesleg 30 körül van)

Nagyon jó a kapcsolatunk, egy hullámhosszon vagyunk. Még a 2 család ízlése és gondolkodás módja is megegyezik. Ami már kész vicc szinte mindig ugyan azt főzünk, néha 1-2 nap eltéréssel. Pedig nem szoktuk megbeszélni, hogy ki mit főz majd.

Amikor az összeköltözés előtt áltunk a párommal akkor is nagyon sokat segített, ha a munkája mellett volt szabadideje mindig eljött velem vásárolni amik majd kellenek egy háztartásba. Azóta eltelt 2,5 év és ugyan olyan jó a viszonyunk, talán még közelebbi is lett.

Nahát amiket itt olvastam,azok nem tükrözik a valóságot arányaiban. Még az 50-50%-ot sem merném megkockáztatni,hogy ennyinek jó és nem jó a viszonya,itt meg a válaszok alapján kb az látszik,hogy 90%-ban vannak jó viszonyok.

Én a környezetemben sem tudok egy példát sem felhozni,ahol jó lenne!:) Magamról nem is beszélve...addig lehet jó a viszony,amig az életeteknek csak csekély százalékát képezi az anyóssal való viszony/találkozás,tisztelet a kivételnek. Tehát ez a felmérés,szerintem itt nem jól sikerült.