Házas, kapcsolatban élő nők, nem próbálnátok ki?

én amikor álmodozom, olyanokról, hogy bármit megtehetek amit akarok , másik sráccal (álmomban a párommal - érdekes) de olyan jól érzem magam, hogy sugárzik belőlem a boldogság, egyfolytában mosoly van az arcomon.és amikor felébredek, akkor jön rám a meglepődés, hogy de rég éreztem ilyet, már el is felejtettem, hogy ilyet is lehet érezni!

az életben a párom folyamatosan korlátok közt tart, féltékeny és soha nem vagyok neki elég jó semmiben. amikor meg szakítunk, senki még csak rám sem néz, nemhogy érdeklődnének irántam.

A "házas élet" az évek folyamán csak jobb lett.Mert ismerjük egymás gondolatait,kivánságait,minden mozdulatot.És képesek vagyunk kipróbálni uj dolgokat. (és persze kellett hogy ne mackónadrágo coffoshajú anyuka legyek a gyerek után,hanem igenis továbbra is csinos kivánatos nő)

De ezért dolgozni kell a kapcsolaton mindkettőnknek,leülni,megbeszélni.

De működik.

Előbb kaptam a nyakamba egy hatalmas csókot,hogy 10 perc múlva vár a forróvizzel teleengedett kádban,ugyhogy további szép hétvégét :)

No, ezt itt most rögtön ki is törlöm.

Férjem van, két gyermekem.Jól élünk, szeretjük egymást.

Munkám révén ismertem meg egy férfi kollégát. Ő a másik felem.Lehetett volna. Szerintem ő is hasonlót érzett. Ha sor került az értekezletekre az ország különböző pontjain, annyira vártam, hogy lássam. Volt úgy, hogy egyedül érkeztem, kijött az állomásra, felkísért a szállodai

szobába, leült pár percre, ő is zavarban volt, én is...szerintem ugyanazt érezte, mint én, hogy családunk van, s méltatlan volna velük szemben bármi is. Sokszor volt, hogy rá gondoltam lefekvéskor, felébredéskor - tudom, hogy a sors akart velünk valamit, de jobb így. Mára lecsengett bennem, más munkahelyre kerültem, nincsenek már konferenciák...

én meg addig örülök, hogy engem itt nem lát a gép előtt, mert megtiltotta, hogy feljöjjek erre az oldalra.

neked is szép hétvégét :)