Lenézed azt a nőt, aki háztartásbeli?

Otthon dolgozik az is, aki mellette máshol is dolgozik. Nekem ez erőltetett megmagyarázása annak, hogy miért is kemény a htb élete........mert ő otthon húzza az igát. Na ja.Aki meg máshol is dogozik, akkor annak meg dupla állása van? Vicces.

A férfi válaszoló, aki azt hiszem 17.00-kor írt, leírta azt, amit én is gondolok, holott én nő vagyok.

Nem. Anyukám is az, nem talál állást (persze, ha keresne, biztosan találna, hiszen rengeteg szabad munkahely van ebben a boldog, gazdag országban), úgyhogy már jó ideje itthon van. Nem tudom, mennyire elégíti ki, de az biztos, hogy mindig ott volt, amikor szükség volt rá, ráért, ha valami gond volt, mindig meleg kaja várt otthon és rend és tisztaság.

Szóval semmiképp sem nézem le, mert szerintem ez egy "hivatás", amire nem mindenki képet, mások másra vágynak. Én nem tudom, még odébb van az, hogy eldöntsem, háztartásbeli szeretnék-e lenni vagy sem.

Mégis; nem midegy?! Mit mártírkodtok? Ő otthon gályázik, ti meg a munkahelyen.

Otthon csak azért csináljátok még meg a házi dolgokat, mert egyrészt a férjetek nem hajlandó rá, másrészt meg, mert a gyerekeiteket nem szoktattátok arra, hogy besegítsenek a házi dolgaiba.

Egy 10-12 éves gyerek már simán elmosogathat, felporszívózhat, bevásárolhat listával, hogy ne anyunak kelljen ezért is mászkálni munka után.

Na most: az én férjem otthon is kiveszi a részét minenből! Mi teljesen egyenrangúak vagyunk, mindketten dolgozunk, tehát beszállunk a családi kasszába, és EMELLETT otthon amíg egyikünk mosogat, másikunk betesz egy adag ruhát.

Én úgy gondolom (és ez a logikus) hogy pont a háztartásbeli férje nem csinál lósz.rt sem, mondván "asszony ezér van otthon, majd megcsinálja". És végülis igaza van.....

A gyerekem meg valóban nem porszívózik még, lévén két éves sincs....azonban a férjem és én mind a munkában, mind a háztartásban egyenrangúak vagyunk. Ellentétben a htb-vel, akinek a férje nem csinál semmit. Vagy ha csinál a férje, akkor meg a htb minek van otthon?

Kivétel persze az a nő, aki egyedül él, és nincs férje. De ha ő otthon van, akkor meg nem értem, miből él..

"Otthon csak azért csináljátok még meg a házi dolgokat, mert egyrészt a férjetek nem hajlandó rá, másrészt meg, mert a gyerekeiteket nem szoktattátok arra, hogy besegítsenek a házi dolgaiba."

Ezt nem értem, hogy jön ide. Általában pont az otthonülő nők férje nem csinál semmit. Legalábbis nekem háztartásbeli nőismerőseim panaszkodnak, hogy a férj a kávéscsészéjét is a szobában hagyja. Ha a feleség kérdőre vonja, a válasz ez: "Én hozom a pénzt, te meg itthon vagy, tehát a házimunka a tied."

Tehát pont hogy hülyeséget írt valaki azzal, amit idéztem....

Most akkor döntsétek el, mi a jó: otthon, mire hazamentek, már nem kell annyi mindent megcsinálni, vagy az, ha minden rátok marad? Nem tudjátók jó dolgotokban, hogy mibe kössetek bele.

Senki nem beszélt a 2 éves gyerekedről, te "zseni".

Arról volt szó, hogy egy nagyobb gyerek - 9-10 éves és afölött - simán besegíthet otthon, nem fog belehalni, plusz mire koleszos lesz, az otthontól kicsit távolabb már nem fog kétségbe esni, hogy "nincs itt anyám, hogy kinyalja a s*ggem; most mi lesz?!"

Sok HTB és dogozó nő van, akinek már tizenévesek a gyerekei (és nem egy dolgozó anyától láttam már itt tanácsot kérni, hogy vegye rá a gyereket a segítésre).

Nem egyőtöknek sírt itt is a szája, hogy a férjetek nem segít otthon. Sz*r ügy, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy házvezetőnőt alkalmazzon, így marad az, hogy a férjeteket rászoktatjátok, hogy ő is besegítsen, és akkor nincs vita arról, hogy

A) ki dolgozik többet

B) háztartásbeli vs dolgozó nő

A férjem dolgozik, keresi a sok pénzt.

Én itthon reszelgetem a körmömet :-)

Mindezt úgy, hogy megbeszéltük, ilyen életet szeretnénk mindketten.

Szokott ő is besegíteni a háztartásba, nem esik le a gyűrű az ujjáról, hogy elpakoljon a konyhán vacsora után, amíg pl a gyerekeket fürdetem. És még SOHA nem hallottam tőle, hogy mindent a segge alá tegyek, csak mert ő hozza haza pénzt. Mindketten becsüljük a másikat azért, amit a családért tesz, és ezt szóvá is tesszük igen gyakran.

Nem csak állni kell, várni a sült galambot, hogy ujjamon a gyűrű, aztán azt csinálok, amit akarok.

Két felnőtt, tudatos embernek képesnek kell lenni arra, hogy kialakítsanak egy közös életstratégiát, ami mindenki számára megfelelő.

Az én példám csak egy, és nem arra, hogy minden pasi toljon haza egy csomó lóvét, asszonka meg fényezze otthon a családi ezüstöt. Hanem arra, hogy mi képesek voltunk megtalálni azt a megoldást, ami nekünk jó. Ez minden párnál másmilyen, csak tudni kell megbeszélni.