Lenézed azt a nőt, aki háztartásbeli?

Én egy HTB vagyok. És imádok annak lenni. Szeretem a házimunkát, a tisztaságot, a vásárlást, a főzést, a fiaim dolgait intézni. Soha egy perc szabad időm nincs. Mindig van mit csinálni. Én aztán nem unatkozok, és beszűkült buta libának se tartom magam csak azért, mert nem járok el dolgozni. Hálát adok az égnek, hogy megengedhetjük ezt magunknak, és én minden energiámmal a családnak élhetek. Azt be kell ismernem, hogy a Papa nem a hűség mintaképe, soha nem is volt az. De 32 éve együtt vagyunk, és már kialakult egyfajta egyensúly ebben a kérdésben.

Régebben a sógornőm állandóan azzal piszkált, hogy hogy nem őrülök meg otthon, ő aztán ki nem bírná. Aztán úgy hozta az élet, hogy ő is htb lett. Alig fél év múltán azt mondta, hogy mostmár megért engem.

Aki lenézi a htb-ket, hát tegye. Nekem így jó, így kerek a világ, és nem vágyom semmiféle karrierre, meg szakmai előrelépésre. Ha ezért igénytelen vagyok, hát akkor az vagyok. Záksön

én azokat nézem le akik otthon vannak a gyerekekkel és nem foglalkozik velük, ki rakja az udvarra vagy utcára mindegy milyen idő van játszani, főtt kaját nem lát szerencsétlen gyerek csak esetleg az oviban és nagy a mocsok a házban.

Azzal semmi bajom ha otthon van a gyerekkel és minden rendben van. Bár én miután a gyerek eléri majd az ovikort vissza szeretnék menni dolgozni.

Nyilván nem szeretne dolgozni menni az, akinek esélye sincsen karriert építeni, mert a végzettsége és ambíciói alapján a Tesco pénztárosi munkakör lenne a munkahelyi csúcs. Az ilyen emberek szenvednek az állásukban, hiszen nem egy jó állás, nem is jó pénzért.

Én csak a férfi szemszögéből, a nő párjának a szemszögéből tudom nézni ezt a témát, és én szégyellném, ha a párom nem tudna többet felmutatni egy jól felmosott padlónál vagy egy kellemes vacsoránál.

Szégyellném, ha annyiban merülnének ki az ambíciói, hogy milyen színű dekorációt tegyen az ablakra, vagy milyen hobbit vegyen fel. Hülyén érezném magam úgy, hogy nálam lenne minden pénz, és kvázi zsebpénzt kellene osztanom a feleségemnek is, nem csak a gyerekemnek. Olyan egyensúlyhiány állna be a kapcsolatunkban, ami megakadályozná, hogy tiszteljem őt, mert a gyereknevelés is csak egy ideig tart, utána már egy takarítónőm lenne, akit mellesleg lefektetek néha. Képtelen lennék arra, hogy egyenrangú partnerként kezeljem, mert az ambíciók hiánya sekélyessé teszi az embert, a sekélyes emberek pedig unalmasak.

Nagyon valószínű, hogy eltávolodnánk egymástól. Ezt vehetjük lenézésnek...

17:00 egy ilyen férfinek, mint te, mindenféleképpen olyan nőt kell választania, aki szintén dolgozni vágyik.

Ha olyat választanál, aki inkább htb szeretne lenni, nagy baj lenne. (Van ilyen barátnőm, szét is ment a házassága).

A férjem azért vált el az előző feleségétől, mert karrierista volt, majdhogynem versenyeztek, hogy kinek van jobban fizető állása.

Aztán elvett engem, és a legnagyobb elégedettségben élünk. Nem tart semmivel sem kevesebbnek azáltal, hogy nem fűt a karrier utáni vágy, ő attól érzi magát férfinak, hogy el tudja tartani a családját, az ő kezdeményezésére van bejárónőnk is, mert idézem: "nem egy takarítónőt vett el".

Én menedzselem a 3 gyereket (egyikük autista, rengeteg szervezéssel jár). Nyáron belevágunk egy nagy házfelújításba, én fogom levezényelni az egészet. Ez az én "szakmai sikerem", egy többmillió forintos projekt, és nem a frissen felmosott padló, mert azt bárki meg tudja csinálni.

Rendszeresen járok el a férjemmel üzleti utakra Londonba, Los Angelesbe, nagyon kellemetlen lenne, ha nem tudnék ezekkel az emberekkel bármiről eltársalogni (természetesen angolul).

Az óvónénik és tanítónénik is rendszeresen mondták, hogy nagyon látszik a gyerekeken, hogy kinek van otthon az anyukája, és ki az, aki dolgozik egy csomót. Természetes, hogy egy dolgozó anyukának ezt nem dörgölik az orra alá.

De attól még bőven lehet valaki jó anya, ha dolgozik, és ő attól érzi magát teljesnek. Fontos, hogy a pár úgy találjon egymásra, hogy ezek az igények egyezzenek.

Nem, mert ő otthon dolgozik.

Azok takaróznak a "háztartásbeli" jelzővel, akik otthon gyakorlatilag dísznek vannak, meg költik a fater pénzét, a háztartást meg egy vadidegen vezeti; a gyerekek dadára tukmálva, vagy csak nőnek a világba, mint a gaz/nincs gyerek.

Olyan nőtől, aki maga tartja rendben a házát, sosem hallottam hogy "én háztartásbeli vagyok".