Mit tegyek? Az apám tönkreteszi a tinikorom!

Amit itt leírtál, azt kb. én is írhattam volna ennyi idősen :) Pár napja nagy pakolásban voltam, és megtaláltam a régi naplóimat, mert én mindet eltettem, és mindig, mindent leírtam. Na amiket ilyen idősen írtam, kb. azok is tele voltak ilyenekkel. Hogy pl. apám mekkora gyökér mert nem enged sehová (azért a sehová elég relatív), meg hogy a többieknek lehet mindent, nekem meg nem, meg hasonlók (megjegyzem, én már akkor is tudtam helyesen írni). Hát hallod én olyanokat röhögtem, amíg olvastam, hogy el sem hiszed.

Amúgy ha most leszel 14 éves, akkor hamarosan úgyis középiskolás leszel, véget ér az, hogy melyik banda menő az általánosban. Remélem középiskolában okosabban válogatod meg a barátaidat.

Figyelj, én se lettem apáca, pedig engem sem engedtek ennyi idősen buliba. Igaz, én nem diszkóba vágytam, hanem koncertre, de ilyen szempontból ez mindegy. 14 évesen engedtek el először koncertre, amikor már gimis voltam, úgy, hogy a szüleim ismerték azokat a negyedikes fiúkat akikkel mentem, és apám jött értem kocsival éjfélre. De csak azért, mert arra az egy bizonyos koncertre nagyon el akartam menni. De úgy rendesen buliba járni olyan 15 évesen kezdtem el, de mindig csak olyanokkal mehettem, akiket ismertek a szüleim. Emlékszem, hogy ki voltam akadva, amikor 15 éves koromban NYÁRI SZÜNETBEN apám nem engedte, hogy egész nap csavarogjak. Aztán hidd el, 16 éves koromtól buliztam, csavarogtam eleget, mert megbíztak bennem, ugyanis nem próbáltam őket átverni (na jó, voltak füllentéseim, de nem durva dolgok). És így visszanézve, nem érzem úgy, hogy olyan elcseszett tinikorom lett volna.

És hát tényleg idegesítő tud ám lenni, amikor most, 22 évesen el akarok menni diszkóba vagy koncertre, és tele van az egész szórakozóhely 13-14 évesekkel, akik úgy csinálnak, mintha az övék lenne a világ. Múltkor elmentem koncertre, hát az elég gáz volt. Kb. két órán keresztül nem tudtam bejutni a sloziba, mert 3 14 éves kiscsaj vécébe lógó fejjel fetrengett bent. Fél óra után meguntam és kitettem őket (nem voltak abban az állapotban, hogy ellenállást tanusítsanak).

Tudod ezek a szórakozóhelyek elsősorban felnőttek számára vannak, akik a fizetésüket költik ott, nem azt a pár forint zsebpénzüket.

És hát én sem vagyok ám az a marha öreg, 22 éves vagyok, az ismerettségi körömben akadnak 15-16 évesek is, szóval nem hinném, hogy nem tudom, mi folyik a világban.

Én is csak azt tudom elmondani, amiket már elmondtak helyettem! Kicsi vagy még ehhez. Én kijárhattam 14-15 évesen, meg is tettem mindent amit el lehet képzelni, mig nem lebuktam anyámék előtt. "Bezártak" két évre, plusz járhattam pszichológushoz. Gondolom ennél fényesebb kamaszkort szeretnél. Hogy hetedik- nyolcadik osztályban ne legyen hármas a biziben egyáltalán nem nagy elvárás. Főleg, hogy viszed az átlagot a felvételihez. Nem tudom nálatok , hogy van, de nálunk 4,2 -es átlag alatt egy gimiba se veszik fel az embert, gondolom nem akarsz szakközépbe menni (nem mintha ezzel gond lenne, csak a szüleid a legjobbat akarják)...

Smink, körömlakk. Most itt a nyár, gondolom kikenheted magad, ilyenkor legalább. Élvezd ki, de majd meglátod nyáron nem is olyan jó, az erős arcfestés, hiszen könnyen leizzadod. Esetleg beszéld meg a szüleiddel, hogy ha javitasz az átlagodon jövőre, akkor a suliba is festheted magad. Valaki irta a tánctanfolyamot: szerintem ez nagyon jó ötlet. Felénk van olyan salsa klubb, ahol hétköznaponként du 3-4 között vannak a salsa órák, péntek esténként kilenctől pedig szigorúan csak a tagoknak salsa partik. Szerintem nagyon jó lehet egy ilyenben részt venni, illetve biztos elengedne apukád is. Persze nem hajnalig, hanem kb 11ig, utána meg érted jönne kocsival. Ez igy normális egyenlőre a te korodban. A barátaidat pedig hagyd, gondolom rosszul esik, hogy ezt olvasod, de sok jóra nem vezet a társaságuk. Majd 2-3 mulva nézd meg mi lett belőlük (kis segitség: nem mindenki bukik le időben anyuci előtt, hogy aztán összekaparják)!!! Légy okos addig is. Esetleg, ha apukád majd 16-17 éves korodban ugyanezt a "terrort" fogja alkalmazni, majd irhatsz újra erre az oldalra. Akkor nem kioktatni fogunk, hanem lehet, hogy tényleg kapsz tanácsokat, hogyan lehetne lazitani kicsit a szijon.

Már válaszoltam itt kétszer is, de van még egy gondolat amit megakarnék osztani veled, kérdező:

Vegyél magadon erőt, és maradj otthon még 2-3 évig, bulik nélkül, normális barátnőkkel.

Aztán ha elmúltál 19-20 éves, nézz utána hol jársz te az életben, és hol járnak azok akikhez most ragaszkodnál.

Megfogsz döbbenni a hegyoldalnyi különbségen!

Hú de bölcsek azok, akik utólag hálásak a szüleiknek a korlátozásért - a Kérdező koránál és dühénél fogva ezzel nem tud mit kezdeni! (Amúgy én 28 éves vagyok, 2 diplomás, még mindig bulizó, igaz azért nem 13 éves koromtól - de a józan észben hiszek, nem abban, hogy milyen jó is az a korlátozás)

Azok még bölcsebbek, akik lek.rvázzák - egy tanácsadó oldalon, remek, ezzel sokat lehet ám segíteni!

Amikor én voltam kis tizenéves, nálunk volt olyan, hogy "tinidiszkó," ami este 10-ig tartott, és ahol nem árultak alkoholt. (Nem tudom, létezik-e még olyan, mert később rocker lettem és más jellegű helyekre jártam!) Apukád ilyenbe nem akar elengedni, vagy éjszakaiba? Utóbbit azért megértem. Mondjuk én magamtól jöttem rá, hogy milyen üres világ a disco - akinek tilták, annak "tiltott gyümölcsként" még vonzóbb lehet :(

Ne "temesd" a tinikorodat, később lehet, hogy el fog engedni! Nyáron próbálj vele kompromisszumra jutni, hogy legalább a városba engedjen el. Mondjuk 13 évesen talán még nem kéne innod és füvezned, de én annak, hogy a városban beszélgess a barátaiddal, nem látnám akadályát.

Próbálj másokkal is barátkozni. Hívd meg a normális barátaidat hozzátok, ha apukád látja, hogy normálisak, lehet, hogy el mer velük engedni. Olyan barátnőd nincs, akinek ismeri a szüleit? Mert ha lenne egy rendes (nem ivós stb.) barátnőd, akkor az ő apukája meggyőzhetné a Tiédet, hogy hadd menjetek el moziba vagy ahova akartok.

Smink, körömlakk - enyhén már én is sminkeltem magam ennyi idősen. De olyat ne tegyél fel, ami nagyon öregít. Én azt tanácsolom, próbálj jól tanulni, mert akkor ilyen kis dolgokban talán leszállnak Rólad, és ha el akarsz menni valahova, akkor is jól jön, hoyg érvelhetsz a jegyeiddel.

Kicsi lány, próbáld másokkal is megtalálni a közös hangot, mert nem mindegy, ha egy társaság lehúz vagy felemel.

Egy példát mondok (ja, és én nem vagyok hálás a szüleimnek, amiért túlságosan fogtak a megbízható barátaimmal szemben is, ők egy elszigetelt világban nőttek fel és ezt az elszigetelődést akarták velem is csinálni, csak aztán elkezdtem énekelni, és a színpad minden, csak nem elszigetelt élet), szóval én mikor főiskolára mentem, kb. 300-an voltunk az évfolyamon, hát megkezdődtek az előadások, a tanulás, volt egy adag ember, aki már az elején lemorzsolódott, nem járt be, vagy ha bejárt, aludtak, vagy dumáltak hátul (de nem éppen csendben). Az első ottani társaságom nem igazán vette komolyan a sulit, igaz, bulizás se volt, de nem éppen haladtak a tanulásban, volt, akivel össze is vesztem, de egyébként húztak lefelé magukkal, mert én is elkezdtem lemaradni. Eltelt másfél év, és egy olyan társaság kezdett kiépülni és én is tagjává váltam, akik bent maradtunk, akik nem adtuk fel, akiket érdekelt a téma, és végig akartuk csinálni, volt, aki már nagyon előre haladt. Kb. fél év alatt behoztam a lemaradásom egy részét, és a 3. évre közülük többeket beelőztem. Ma már az a téma, hogy mik az államvizsga tételek, milyen az államvizsga, és milyen ötletek vannak a továbblépésre, és persze más is, a mindennapok, de nélkülük én se tartanék ott, ahol. A lemaradás sajnos mindegyikünknél megmaradt, időben senki nem végzett, de aki még csinálja, legtöbbünknek már csak az államvizsga maradt. Ha kezdetben hamarabb kapunk észbe mind, akik ezt a társaságot alkotjuk, akkor már mind végeztünk volna, és talán időben, jobb lett volna, de visszacsinálni már nem lehet, de az biztos, hogy ha a lehúzós társaságban maradtam volna, abbahagytam volna a sulit, amit azért választottam, mert gyerekkorom óta van egy álmom, és egyik (az olcsóbb) út a megvalósításhoz ez. Egy álmom veszett volna el, talán örökre, és azt sose bocsátottam volna meg magamnak. Így viszont esélyem van azt csinálni, amit szeretnék, és a gyerekkori álmom megvalósítása folyamatban van.

Gondolkodj kicsit, és tudsz változtatni, de csak akkor, ha akarod is és cselekszel is. A lehúzós társaság nem nyerő, mert elveszíthetsz általa valami olyat, aminek a hiányát semmi nem tudja pótolni.

Van egy 8 éves lányom, én sem fogom elengedni 17 éves kora előtt felügyelet nélkül. Diszkóba meg talán később sem, amit hallani róla.

Gyerekésszel én is úgy voltam, hogy mit okoskodnak nekem a szülők, szálljanak le rólam.

Aztán én is szülő lettem és megtanultam, mi az, hogy félteni valakit!

36 éves apuka