Miért hangoztatja valaki hogy boldog és kiegyensúlyozott a gyereke?

Nem feltétlenül kamuzik szerintem, vannak ilyen emberek, akik világgá kürtölik az örömüket, bánatukat egyaránt. Ő most ilyen boldog, szeretné ha mindenki tudná, én is éreztem már azt, hogy annyira boldog vagyok, hogy legszívesebben mindenkinek elmondanám. Nekem meg sok olyan ismerősöm van, aki nap mint nap írja ki facebook-ra, hogy fáj a fejem, rosszul aludtam, hideg van/meleg van jaj de rossz, nálunk fúrnak egész nap jaj de rossz, lekéstem ma a buszom meg hasonlókat... közben a kutyát nem érdekli, mi a fene baja van éppen. Sokan szeretnek hírt adni magukról ilyen üzenőfalakon, mert akkor azt hiszik, hú de fontosak, bizonyára mind az 500 ismerősüket érdekli épp mit főz, vagy mije fáj. És ha megnézed, kapja is a lájkokat meg a kommenteket, ami megint csak azt erősíti benne, hogy csinálni kell.

Ilyenen kár szerintem bosszankodni. Ismertem olyan embereket, akiket tök normálisnak hittem, aztán amikor megláttam a fb oldalukat, annyira kiábrándultam, milyen primitívek...

Első vagyok, nemrég volt egy Csernus-cikk erről (tudom-tudom, eléggé megosztó a pali, de vannak jó gondolatai).

Pont azt írta, hogy akiknek a való életében nincsenek visszacsatolások, azok a virtuális világban próbálnak (számukra megnyugtató) visszajelzéseket kapni.

Mellesleg kisgyerek vagy munka mellett kevés embernek van ideje minden nap órákat a fb-on lógi.

Első olvasásra nekem is a kompenzálás dolog ugrott be, de mi van akkor, ha boldog, és szeretné, ha a környezete tudná? Lehet nyomorúságos sorsa volt és végre elért a nyugalom, harmónia szintjére, és szeretné világgá kürtölni.

Éljen boldogan, nem kell ezt fejtegetni!

23N

15. vagyok...

végiggomdolva még az is felmerült bennem, hogy megerősítést vár abban, hogy ő milyen remek anya, mert nem kap... ez is előfordulhat...

Nem kell mindenfélét kényszeresen beleképzelni.

Ha valaki világgá kürtöli a boldogságát, sokan már csípőből tüzelnek, hogy "jaj tuti valami nincs rendben", de nem ez nincs mindig így. Vannak emberek, akik egyszerűen csak szeretnek mindenkinek kikürtölni mindent az életükből.

Jelzem, azok sem jobbak ezeknél, akik szörföznek a közösségi oldalakon és elemezgetik az ott látottakat.

Nekik is üzenem: AZ ÉLETET ÉLNI KELL, NEM NÉZEGETNI. Sem a sajátod, sem a másét!

De miért kell itt találgatni, hogy vajon a nő milyen komplexusban szenved?

Lehet hogy az égvilágon semmi baja, boldog, és büszke családanya, aki szereti másoknak is megmutatni mert ilyen típus. Mások meg feltesznek tizenöt képet a faszijukkal a közös nyaralásról. Oké, nem írnak hozzá mindenféle kommentet, de a kép már önmagában is sokat mond. Büszke, boldog emberek. Miért kell bántani már azokat is, akik pozitív dolgokat adnak a világhoz?

A kérdezőt sem értem, hogy idegenekkel beszéli ki a rokonát, hogy az vajh' miért ilyen büszke a gyermekére?

Most őszintén: fáj, ha valaki annyira boldog, hogy kicsit talán túlzásba esve büszkélkedik a családjával?

Kérdem én, aki fent sem vagyok fb-on.

Hozzáteszem: aki lesegeti hogy ki mit tett fel, meg elolvasgatja az összeset, jobban tenné, ha a való életben élne, nem fb-on, mert ő is függő ám kicsit, nem csak a képeket feltöltő anyuka.