Van itt még valaki, aki gyűlöli az apját? Mit lehet ezzel kezdeni?

Köszönöm a válaszokat és a bíztatást. Nagyon rendesek vagytok, hogy írtatok pár sort. Jól esik tudni, hogy nem csak egyedül kínlódom ilyen gondokkal.

Nekem is könnyebb lenne, ha meghalna, de nem akarok miatta börtönbe kerülni.

Sajnálom. Megértem, hogy miylen nehzé, mert én most különösen sokat szenvedek az apám miatt.

A pszichiáterem nem segít és teljesen megbízhatatlan, mindig van kifogás arra, hogy miért nincs ott és miért rúg le. Torkig vagyok vele, is az élettel is. Ha nem lennék ilyen gyáva, már régen kinyírtam volna magamat. De sajnos gyáva vagyok.

Önálló vagyok. A rokonokkal és a családdal semmiféle kapcsolatom sincsen. Traumafeldolgozás - írtam is korábban, de nem figyeltél.

Én is azt hittem annak idején, fiatalon, hogy csak ki kell törnöm onnan, rájuk vágni az ajtót és jónapot. Hát nem. Az csak a kezdet. A fizikai önállósodáshoz az első lépés.