Szerintetek önzők azok a szülők, akik csak egy gyermeket vállalnak?

15:06, én is erre gondoltam. Sokan pénzben mérik a gyereket, pedig mennyi és mennyi jobb anyagi körülmények között élő pár van, akikre egy kutyát sem lehetne rábízni, nemhogy gyereket.

Sokakat nevelnek fel "élhető szegénységben", és mégis jó, sikeres emberek lesznek belőlük, mert a szüleiknek a nevelésben helyén volt a szívük, és tudták, hogy pusztán annyi nem elég, hogy megvan a pénz, és tudunk venni színes játékokat és 4 nyelven beszélő cumisüveget. Az csak arra elég, hogy a szülő megnyugtassa magát, hogy képes volt ezeket megvenni, már annyira rossz szülő nem lehet, pedig de, mert az anyagiaknak semmi közük a jó neveléshez.

Ezt sokan elfelejtik.

Nem önző, legfeljebb kissé anyagias. Jó szándék vezérli, mindent meg akar adni a gyerekének. Ha jól csinálja, nem is baj.

Mondjuk sokan rosszul csinálják. Egy barátnőm főbérlője pl. egyke, megkapott mindent, lakást is a feneke alá, nem is akármilyet. Viszont alapvető dolgokat nem ért, pl. hogy a barátnőm miért problémázik azon, ha megeszi a kajáját, hisz majd vesz neki újat. Odáig már nem terjed a gondolkodása, hogy az ember ha hazaér éhesen, akkor akar enni, és nem egy hét múlva...

Mondjuk én elég elfogult vagyok: két testvérem van, sose voltunk gazdagok. De senkivel a világon nincs és nem is lesz olyan kapcsolatom, mint a testvéreimmel. Én sajnálom azt, akinek ez a csodálatos dolog kimarad az életéből.

Nekem is van tesóm, ő a legjobb barátnőm, de ez nem garancia arra, hogy mindenkinek de jó lenne a testvér.

Sőt, nekünk mindig mondják, hogy bárcsak olyan lenne a kapcsolatuk a saját testvérükkel, mint nekem meg a húgomnak.

Úgyhogy a testvér semmire sem garancia.

Pont, hogy nem önzők. Annak az egy gyereknek akarnak mindent megadni. Legalábbis mi ezért szeretnénk egy gyermeket a párommal.

Vagy azért lennének önzők, mert nem gondolnak bele, tesó nélkül rossz lesz neki? Szerintem nem, mert akárhány egyke ismerősöm van, mint imádja, hogy egyedüli gyerek, pont azért, mert mindig ő kapott, nem kellett osztozni. Mi hárman vagyunk testvérek, hát nem egy áldás. Nem sokszor számíthattam a bátyámra, mondhatni sosem, míg én lányként kiálltam érte nem egyszer. Mégis ma ott tartunk, ha otthon járok, felém se néz, nem jön le a szobájából... A húgommal sem mindig vagyunk jóba, ő is inkább rám számíthatott, fordítva nem.

A mi családunkban nincs nagy testvéri összetartás, apámnak egy bátyja van, mióta a szüleik meghatlak, nem is beszélnek, előtte sem találkoztak, max a mamáéknál. Anyu egyke.

"Annak az egy gyereknek akarnak mindent megadni. Legalábbis mi ezért szeretnénk egy gyermeket a párommal."

Ez nagyon észszerűen hangzik, épp csak nem feltétlenül a pénzért megvehető dolgok a legfontosabb értékek egy ember életében. Az, hogy a barátaid azért örülnek, hogy nincs testvérük, mert így nem kellett osztozkodniuk, eleve azt mutatja, hogy nagyon rossz hatással volt az értékítéletükre a testvér hiánya. Ilyen hibbant értékrendje is csak egykének lehet. Kétlem, hogy bárki odaadná a testvérét egy puccos iPhone-ért vagy bármilyen drága játékért.

Szerintem nem onzoek.

Ez mindenkinek a maganugye kell legyen.

"Az, hogy a barátaid azért örülnek, hogy nincs testvérük, mert így nem kellett osztozkodniuk, eleve azt mutatja, hogy nagyon rossz hatással volt az értékítéletükre a testvér hiánya. Ilyen hibbant értékrendje is csak egykének lehet. Kétlem, hogy bárki odaadná a testvérét egy puccos iPhone-ért vagy bármilyen drága játékért."

Miért hibbant értékrend? Nemcsak amiatt szeretnek egykék lenni, mert nem kell osztozni a cuccokon, hanem mert egymaguk jobban megvoltak. Ha gyerektársaságra volt szükségük, maguk keresték fel a barátokat, nem pedig otthon volt a kistesó, és vigyázni kell rá. Nem volt kötelezően gyerektársaságuk éjjel-nappal, hanem ha vágytak rá. Nekem 10 évesen mindenhova hurcolnom kellett a 3 éves húgomat, élvezet volt!

Én sokszor kívántam, bár lennék egyke, mert sok hasznom nem volt a testvéreimből, mint írtam is. Otthon nálunk nyugalom sosem volt, túl sokan voltunk, pedig elég nagy anyámék háza. Képzelem, mi van egy tömblakásban 2-3 gyerekkel...

Miért érzik azt az emberek, akinek nincs testvére, az már félember, biztos magányos? És ha vannak barátai? Én egész életemben magányos voltam a testvéreim mellett. Anyám, se apám nem tudott háromfelé szakadni, mindig volt, aki fontosabb volt, általában a húgom. Én a gyerekemnek minden törődést meg akarok adni, ahol több gyerek van, ott már van bizonyos fontossági sorrend, akárki akármit mond! Én legalábbis erősen tapasztaltam, köszönöm, ezt az én gyerekemnek nem kívánom... Inkább nem vállalok 1-nél többet, de tudom, hogy nem voltam igazságtalan.