Apás szülés: csodálatos vagy riasztó élmény?

60

Látom itt senkinek nem jutott el az agyáig, amit irtam.

Nekem semmi bajom a babák piros buksijával, sőt imádom a kicsiket, rengetegszer vigyázom is babákra. Emellett sok szülést néztem végig (igaz, videón/TVben), mert érdekesnek tartom és egyáltalán nem találom undoritónak, sőt, nagyon szép dolognak tartom.

Itt most nem erről van szó.

Leirtam az ÉN véleményem, én nem szeretném, ha a párom benn lenne és nem a baba kinézete, vagy egyebek miatt, hanem magam miatt.

Nem értem, hogy értelmes (legalábbis magukat annak mondó/gondoló) emberek hogy nem fogják fel, hogy vannak különböző álláspontok és nem mindenki gondolkodik egyformán.

Mindenki eszetlenül nyomkodja a piros kezet, csak mert neki más az véleménye.

Én senkit nem pontoztam le, csak mert másként gondolja a dolgot.

Ahogy már leirtam az előző kommentemben is: én a kérdésre válaszoltam, az, hogy másként gondolom, mint itt sokan, egy dolog, a piros kéz NEM vélemény nyilvánitásra szolgál, hanem a kérdés hasznosságának megitélésére.

Az én válaszom hasznos volt, ugyanis pontosan a kérdésre válaszoltam, leirtam, hogy ÉN nem szeretném, ha a párom bent lenne. Ennyi.

Mások meg szeretnék, szivük joga. Most akkor menjek végig én is minden olyan válaszon, ami ellenkezik az én álláspontommal és nyomkodjam a negativokat?

Úgy tűnik ezt a nagyon "bonyolult" dolgot sokaknak nem sikerült feldolgozniuk...

L/25

Bár még nincs gyermekem, de amióta az eszemet tudom, biztos vagyok benne, hogy nem lesz benn az apuka a szülésnél. Jöhetnek a lepontozások, de én sokkal hiúbb vagyok annál minthogy lássa, hogy szenvedek, izzadok, fáj, sikítok, van olyan, hogy el is ájul pár pillanatra a nő stb. Arról nem beszélve, hogy hiába kap vki beöntést, attól még ugyanúgy elhgyhatja bizonyos hang a nő szervezetét.

Én szeretnék megmaradni úgy ahogy éveken át látott engem a párom. Arról nem beszélve, hogy nem tud segíteni nekem fizikailag, a fájdalmaimat nem tudja enyhíteni, a szülést nem tudná felgyorsítani. Ott állna, fogná a kezem, és nem tudna segíteni. Szerintem ez őt is frusztrálná.

A másik meg, hogy én ilyen szempontból régimódi vagyok. Én azt szeretném, hogy várjon, izguljon a folyosón. Nincs annál szebb, mint mikor kijön a nővérke, hogy gratulálok apuka, egészséges kislánya/kisfia született. :)

mielőtt érzéketlennek tartanátok, azzal viszont nincs semmi bajom ha pl. a nővérem jönne be. Ő jöhet. Sőt beszéltem is már vele erről, szívesen bejönne velem.

Tehát nekem nem azzal van bajom, hogy bárki is benn legyen, hanem azt nem szeretném, hogy a párom legyen benn.

Szép napot

Szerintem ez a férfitől függ. Van, aki irtózik a gondolattól, és van, akinek a legnagyobb vágya, hogy elvágja a köldökzsinórt. Bátyám mindkét gyereke születésénél bent volt a párja mellett. Ő vágta el a köldökzsinórt is. Az első gyerek az előző feleségétől van, akitől elvált, de nem a szülés látványa miatt.

Az én Párom még egyelőre nem szeretne gyereket, lehet, hogy ez majd változni fog, de ő nem az a típus, aki bírja az ilyen "nyers" dolgokat. Úgyhogy szerintem, ha gyerekvállalásra kerül sor, megbeszélem vele, hogy nyugodtan maradjon kint, ha nem akar bejönni, semmi baj, nem fogom keresztben lenyelni emiatt. :D Legfeljebb amikor már megtisztogatták és bepólyálták a babát, engem pedig "rendbe szedtek" az orvosok és nővérek, akkor bejön. :D

Persze az is lehet, hogy addigra meggondolja magát és szeretne bent lenni velem. :)

Egyszer egy női magazinban olvastam, hogy egy nővel bent volt a férje, amikor a gyereküket szülte. Nem lett rosszul, nem ájult el stb., de amikor a gyermekágyas időszak letelt és lehetett újra szexelni, a pasi nem volt hajlandó lefeküdni vele. A nő szerint kb. fél év után történt meg az első együttlét, de csak análisan volt hajlandó csinálni a férje. Azóta egyszer nem kényeztette orálisan és kézzel is csak ritkán...bár ez végletes eset, azért nem árt számításba venni szerintem. Egy a lényeg: senki nem kényszerítse a párját, hogy bemenjen vele, ne zsarolja, hadd döntse el ezt az apuka.

27/L