Apás szülés: csodálatos vagy riasztó élmény?

31-nek: a császármetszés lehet, hogy gyorsabb, és fájdalom mentesebb, de két dolgot nem árt végiggondolni. 1) az anya utána sokkal hosszabb idő alatt regenerálódik, gyógyul, hiszen ez egy nagy hasi műtét; 2) ma már kutatások bizonyítják, hogy még az epidurális érzéstelenítés is átmegy a babába és az ilyen babák sokkal bágyatagabbak a fájdalomcsillapítás nélkül, normálisan megszült gyerekeknél (hogy utána lesz-e ettől bármi bajuk, arról már nem szól a fáma). 3) császármetszéses, fájdalomcsillapítós nők nagyobb eséllyel esnek szülés utáni depresszióba - szintén kutatási eredmények bizonyítják, hogy a hüvelyi (lehető legháborítatlanabb) szülés elképesztő energiával, önbizalommal ruházza fel az anyákat, és kevesebben depressziósok. Ugyanakkor az is tény ma már, hogy egy családtag, vagy dúla jelenléte és támogatása érzelmileg sokkal elviselhetőbbé teszi a szülést, kevesebb a császármetszések aránya és a fájdalomcsillapításoké is! Tehát igenis van helye az apának, testvérnek, egyéb családtagnak, esetleg barátnőnek a szülés körül.

Régen sem egyedül szültek az asszonyok, ott votlak a család nőtagjai. Ez természetibb közeli népeknél ma is igy van. Sehol máshol nem hagyják magára a nőket (pár percekre benéző orvos, rohangáló szülésznő kivételével) ilyen helyzetben, csak az európaizálódott világokban.

Azoknak pedig, akik arról irogatnak, hogy vér, meg az apák rosszul lesznek a látványtól: az apa azt lát, amit akar! Az apa helye a nő fejénél van, semmit nem lát, ha nem akar, a két láb közötti folyamatokról :) Az már más kérdés, hogy nyilván a párja vajúdása egy érzékenyebb ffi számára komoly stressz lehet, de ha ezt nem bírja ki, akkor mire lehet számítani? Nekem legalábbis fontos, hogy a férjemre, mint támaszra számíthassak, és ne essen össze semmilyen kritikus helyzetben.

Ettől függetlenül el tudom fogadni, ha valaki nem akarja ezt megtenni, csak meg van róla a véleményem.

A 48%-osnak: lehetőleg akkor az utcára se menj ki, mert a hatalmas szmog tönkreteszi a tüdődet, meghalhatsz egy közlekedési balesetben (hányan halnak meg belőle), fizetni is kell a közlekedésért (ne engedd, hogy lenyúljanak), stb.

Szerintem ez érettség kérdése! Mindannyian tudjuk, hogy nem a gólya hozza a gyereket, és jelenleg nincs más módja a gyermekszületésnek, csak ez...a szülés meg ezzel jár. Ha valami nincs rendben a kapcsolatban egy ilyen élmény nem fog összekovácsolni, csak eltaszítani. A miénket megerősítette. Koránnt sem kell úgy elképzelni, mint ahogy lefestik. A mások beszámolója mindig sokkal riasztóbb, mint ott lenni és végig élni. Nőként is riasztóbb hallgatni mások élményeit, de ott lenni már teljesen más!

Férfi függő, hogy hogyan éli meg. De nem szabad erőltetni, azzal jót még senki nem csinált!

Kedves 31es! A lényeget ragadtad meg, és látszik, hogy soha nem szültél...:)

Még annyit, hogy egy 2 cmes vágás, nem ugyanolyan, mint egy 15 cm-es a hasadon...

Én 4 éve szültem, a férjem benn volt. A kezdetektől úgy terveztük, hogy bejön, mert be akart jönni. Én rá bíztam, persze nekem jólesett, hogy azt mondta, be akar jönni. Persze ettől függetlenül be volt szarva, talán még jobban, mint én. Ráadásul náthás is volt, úgyhogy mondta, hogy vajúdás alatt volt 1-2x amikor úgy érezte, menten elájul, de ebben elsősorban a náthája volt a ludas, illetve a hatalmas izgalom, amit érzett. Semmi fost, vért, hányást nem látott, egyszer volt hányingerem, de nem hánytam, no persze ez otthon is előfordulhat éppen. Arról nem tudok, hogy jött-e alul oda nem való, de ha jött is, a szülésznő és az orvos diszkréten kezelte, apuka pedig a fejemnél ült, nem látott semmit. Amikor összevarrtak, akkor a doki "poénosan" megjegyezte a férjemnek, hogy apuka, szebb lesz, mint új korában. A férjemnek hatalmas élmény volt, nem sírós fajta, de amikor megszületett a lányunk, akkor elsírta magát és amikor felhívta az anyukáját, hogy megvan a gyerek, akkor is elcsuklott a hangja.

Ez a saját esetünk volt, ennek ellenére én azt vallom, ha valaki nem akar bemenni, akkor nem szabad kényszeríteni.

Kedves Kérdező!

Itt a GYK-n gyakorlatilag 2 féle embert találsz, ha ilyen kérdést teszel fel.

1. Aki szerint a gyerekszülés felemelő és csodálatos élmény, aki nem akar gyereket szülni az hülye, alkalmatlan. Akkor is szülj, ha nincs pénzed, mert majd a gyerek kárpótol mindenért.

2. Akik szerint a szülés tulajdonképpen egy viszonylag gusztustalannak mondható természetes folyamat, ahol testnedvek folynak az ember minden nyílásából, ráadásul végigkínlódsz előtte 9 hónapot, aztán ha mindezt túléled küzdhetsz egy életen át, és a gyerek egy síró, üvöltő, hisztériázó, szarban hempergő barbár invázió a világ minden önzőségével.

ÉS a legszebb az egészben, hogy mindannyiuknak igazuk van!!!

Az egész csak nézőpont kérdése, és mindannyian képesek lennének belátni a másik mondandójának igazságtartalmát, de nem hajlandóak mert jobb hülyeségen vitatkozni.

18-nak is tök igaza van egyébként, meg amit utána leírt abban is van igazság.

Amúgy a kérdésre válaszolva teljesen emberfüggő, ki hogyan éli meg a dolgot, akár férfi akár nő. Amúgy ha rákerestek a többi hasonló kérdésre bőven akad válasz.

OFF: nem értem, akinek nincs ilyen élménye, az minek válaszol....

Én bent voltam, első perctől bent akartam lenni. Nagyon sokan próbáltak lebeszélni, hogy rossz lesz, nem lesz utána szexuális életünk, miért hagyom hogy ebben a feleségem döntsön stb. A legtöbb ismerősömnek gyereke sincs, de nagyon tudták, milyen egy szülés meg utána az első pár hét-hónap.

A feleségemet sikerült is elbizonytalanítani. Végül a szülésznő meggyőzte, hogy legalább a vajúdásra engedjen be. Persze bent maradtam :-) A vajúdás szörnyű volt: tehetetlennek és haszontalannak éreztem magam. Úgy éreztem, semmire sem vagyok jó. Utólag azt mondta a feleségem, hatalmas segítség voltam. A kinyomásnál a fejénél voltam, tartottam az egyik lábát és számoltam neki meg "segítettem" lélegezni. Amikor kibújt, akkor persze odamentem; nem is néztem a puncijára, a gyerek jobban lekötött :-)) A köldökzsinórt én vágtam el, kis híján az ujjammal együtt. Nagyon élesek azok az ollók.

Utána elmentem és megnéztem hogy abból a síró-nyálkás-csúszós "valamiből" hogy lesz kisbaba. Ezalatt a feleségemet is rendbe tették.

Nekem tényleg élmény volt. A következőnél is ott leszek.

A szexuális életünk ugyanúgy átlagos, mint korábban volt. A szülés miatt úgyis megváltozott volna. De egyszer sem láttam magam előtt "kakais-véres puncit" miközben szeretkeztünk....

A lényeg szerintem az önkéntesség. Ha egy férfit erre kényszerítenek az tényleg csak rosszul sülhet el. De aki szeretne, menjen :-)))