Apás szülés: csodálatos vagy riasztó élmény?

Ezt a férfi vagy az orvos dönti el.

Anyum mesélte, hogy amikor mi születtünk, aput nem engedték be a dokik. És a szüleim ezt tiszteletben tartották!

A mai világban... hát, hogy is mondjam, ezt maga a férfi dönti el, hogy bemehet-e a szülőszobába. A barátnőmnél apás szülés volt és az apa vágta el a köldökzsinórt, amire büszke is. De arra is büszke, hogy nem voltak problémák szülés közben (mert ezen izgult a legjobban).

A másik barátnőmnél nem volt apás szülés, mert a párja rosszul van a kórházaktól (rémálmai is vannak emiatt), és ezt a barátnőm tiszteletben tartotta. Nem esett neki rosszul. Azért a párja meg-meglátogatta őket, ha lehetett.

Több hasonló kérdés volt már, de eddig nem szóltam hozzá, csak olvasgattam a válaszokat. De most csak nem tudom magamban tartani a véleményemet. Konkrétan az háborított fel, hogy egyesek úgy gondolják, ilyenkor a szülő nő (elnézést), szarban, fosban tocsogva üvölt a fájdalomtól. Meg hogy az milyen gusztustalan, undorító és még sorolhatnám. Aki így gondolja, inkább ne is legyen gyereke, aki meg már szült, annak nem kell magyaráznom, mi is zajlik odabenn.

Leszögezném, hogy én nem vagyok a kardoskodó apásszülés párti, ezt a párok döntsék el. Erőltetni tényleg nem lehet.

Nekem csodás férjem van (szerencsére bírja a kórházi körülményeket) és három gyermekünk közül kettőnél végig velem volt. (A harmadiknál csak azért nem, mert influenzajárvány miatt le volt a zárva kórház, nem engedték be.) Nem látott semmi olyat, amit nem akart, ő pl. nem vágta el a köldökzsinórt. De nekem nem is ez volt a fontos. Ott volt mellettem, amikor nagy szükségem volt rá, mégha látszólag nem is tudott mit csinálni. Nem undorodott tőlem, hanem a lehetőségekhez képest próbált vigyázni ránk. Ezt szó nélkül én is bármikor megteszem érte. Már volt is rá példa, nem egyszer. A férjem évente kb. kétszer (ha szerencsénk van,csak egyszer) lebetegszik. Ez úgy néz ki, hogy el kezd fájni a feje (ebből már tudom,mi lesz), majd belázasodik. Ha lázas, elájul. Kapcsolatunk kezdetén volt rá példa, hogy a WC és a fal közé beékelődve találtam rá. Nem kellemes. Mára úgy érzem, megedződtem. Nem egy ájulást asszisztáltam végig, tompítva az én 185cm-s férjem magatehetetlen esését. Van, hogy hányós-hasmenéses vírus hozza ezt elő. Ilyenkor még éjszaka is állandóan kísérgetem a WC-re,végig ott vagyok mellette, bármit is csinál. Mindezt undor nélkül. Azért, mert szeretem. Meg nem akarom,hogy baja essen és aggódok érte. Ez oda-vissza működik.

Mondta is, hogy nagyon rossz volt a legutóbbi szülésnél kinn várakoznia, úgy, hogy azt sem tudja, mi történik. Ráadásul a picit meg se mutatták neki, mi se tudtunk, csak telefonon beszélni.

SZóval én csak ajánlani tudom és egyáltalán nem ment a házaséletünk rovására. Sőt! A szex mostanság jobb, mint valaha, bár eddig se volt rossz.

Egy kérdés, aminek semmi értelme: ha 10 embert kérdezel meg 10féle válasz érkezik rá...mert nem vagyunk egyformák.

A másik dolog, nem kell mindent elhinni, amit hall vagy olvas az ember! A valóság teljesen más!

Ez a gyerektéma amúgy is nagyon túl van lihegve, főleg mostanság, sokkal nagyobb feneket kerítenek neki, mint amekkorát kellene.

Pl. anyámat sosem hallottam vinnyogni, hogy jaj éjszakázni kell, jaj sír a gyerek...és ma ha kiteszem a lábam, lépten-nyomon mindenki csak panaszkodik! Kicsit furcsa.

régen amíg nem tudtak ennyi mindent a szülésről sokkal kisebb paráznivaló volt rajta, és nem is ijesztgették egymást a hülyébbnél hülyébb képtelenségekkel...

Miért baj, hogy a szülés undorító? Tényleg az. Minden negatív felhang nélkül. Ki szokott otthon szüléseket nézni, mert az szép?

Anyukám szerint is undorító volt a szülés, és attól még szeret engem, a kettő egyáltalán nem függ össze.

én néztem már otthonszüléseket, és nem tartottam undorítónak. Nem ömlik a vér, nem jön fekália a nőből, sem liternyi nyálka, semmi... furcsa látvány egy hatalmas fej,amint ott nyomakodik ki, de nem undorító.

és nem vonyítottak az általam nézett anyák egész vajúdás és kitolás alatt.

ami a romantikus és egyéb filmekben van, az nagyon becsapós. nyilván egy filmnek az éri meg, ha riogat és extrém helyzetet gyárt belőle, mert akkor éri el azt az ingerküszöböt, amitől izgalmassá válik.

Én nem vagyok apuka, sőt, még anyuka sem, tehát csak az én álláspontomat tudom leirni.

Most úgy vagyok vele, hogy én semmiképpen nem szeretném, ha a párom bent lenne velem, inkább anyukám :).

Főként azért gondolom igy, mert iszonyú hiú vagyok és nem szeretném, hogy ilyen helyzetben lásson.

Emellett félnék, hogy "megundorodna" tőlem szexuális téren.

Lehet, hogy ez butaság, de3 most igy gondolom.

Aztán hogy élesben mi lesz, az majd úgyis akkor derül ki.

Lehet, hogy a szülőszobán majd akarom majd, hogy ő legyen ott és ő fogja a kezem.

L/25

31-es:

Leírtak több érvet a császár ellen, egy szintén fontosat kihagytak: természetes szülésnél a baba "kifelé menet" felszed magára olyan védőburkot, ami ellenállóbbá teszi az immunrendszerét. Valami spéci baktériumokat, most nem tudom a pontos nevét, korábban olvastam egy szaklapban.

Nem tudom,mert amikor én szültem, még nem volt apás szülés.

Viszont nem biztos, hogy ha lett volna rá mód, bent lett volna a férjem,lehet,hogy jó lett volna,de lehet,hogy nem...

A kérdésre válaszolva,egyénfüggő lehet,némelyik férfi nem bírja a látványt ,a vért ,a szenvedést látni.De van akiknek megerősíti a kapcsolatukat.

Én már nem tudom meg...43/nő