Ha megcsaltam a barátomat-ő nem tudja- és ő megcsalt engem-én tudom-, akkor mindezek tudatában megbocsássak neki?

És Ő tudja, hogy Te tudod?

Nem vicc, bár poénosan hangzik.

Gondolj bele! Egy párkapcsolat egy érzékeny egyensúlyi rendszer. (Most eltekintek azoknak a véleményétől, akik szerint a szerelem mindent legyőz blablabla...)

Tehát a kapcsolatban igenis benne van a kiegyenlítődés. Az, hogy "Ő nem tudja" mennyire biztos? Amúgy nem is számít annyira, elég, ha érezte, hogy hanyagolod, nem kellett feltétlenül tudnia.

Ha Ő tudja, hogy Te tudsz az Ő félrelépéséről, akkor most látszólag fölényben vagy. Lelkileg azonban egy terhet (a titkot) cipelsz, ami Téged terhel meg. Tehát fura módon, ha önző vagy, akkor elmondhatod neki, hogy Te is félrekúrt... léptél. Ebben az esetben kvittek lesztek, mindketten bűnösök, de a rendszer szintű egyensúly helyreáll, Te megkönnyebbülsz. Ha nem mondod el, magad cipeled tovább ezt a terhet, ami szép dolog, de ártalmas. Neked kell figyelned a továbbiakban arra, hogy ne élj vissza az előnyöddel, vagy egy veszekedés hevében ne kérd számon Őt. (Hiszen akkor Te csalsz, és utána mehetsz a tükörhöz arcon köpni magad.)

Ha Ő nem tudja, hogy Te tudod, akkor kicsit módosul a helyzet, de nem sokban, csak most még inkább arra hajlik a dolog, hogy magadban kell cipelned a tudást. Ne hidd, hogy ez nem áldozat! Valójában együtt élni egy ilyennel mindig az. Ha erős vagy, veheted úgy is, hogy meghozod ezt az áldozatot, mert szereted a párodat. De a fentiek érvényesek ide is.

És végül persze az is lehet, hogy rosszul tudod, és Ő is tudja, amikor Te léptél félre, csak megtartotta magának eddig. Én ezt nem tudhatom. ;o)

Én gyenge vagyok, elmondanám. És akkor, mint két bűnös elfogadhatjuk egymást olyannak, amilyenek valójában vagyunk, és ha akarunk, élhetünk együtt továbbra is. Ártatlannak lenni szép idea, de ritkán vezet boldogsághoz. Ahhoz valamennyire mindig bűnösnek kell lenni (és annak is érezni magunkat), hogy boldogok lehessünk.

Ui.: Tudom, hogy nem mindenki érti, és még kevesebben fogadják el a fenti gondolkodásmódot. Ez van. Tekintsetek rá úgy, mint egy lehetséges, nem kötelező alternatívára az általánosan elfogadotthoz képest. 40/F

Ha megharagszotok egymásra, megbosszuljátok? Ha lesz egy gyereked és a párod félrelép, akkor majd Te mész a karodon a gyerekkel pasit keresni? Nem versenytársak vagytok, hanem egy pár. Ha két ember tényleg szereti egymást egy krízis hatására sem csalja meg a másikat( sőt egy szakítás után sem az az első dolga, hogy mással legyen).

Nem írom, hogy bocsáss meg vagy ne bocsáss meg, stb. ennek a döntése úgyis csak Rád tartozik. Csak gondolkozz el, ha már mindketten félre tudtatok lépni (körülménytől függetlenül), akkor le tudnál-e Vele élni úgy egy életet, hogy ez akármikor megtörténhet, ergo sosem élhetsz "biztonságban" mellette!

Ha Neked ez így nem felel meg tudni fogod mit kell tenne

d!

Minden jót Neked!