Parom 8 eves lanya, amikor itt van nalunk, velünk akar egy agyban aludni, mindenfele mondvacsinalt indokkal. A parom engedi is, de en olyankor nem tudok aludni. Hogyan kezeljem ezt? Mit lehetne tenni, hogy mindenkinek jo legyen?

Én pici baba korom óta külön szobában, külön ágyban alszom. Kb. tízéves koromig előfordult olyan félévente egyszer, hogy rosszat álmodtam és átszaladtam bebújni az anyukám és apukám közé. Ilyen helyzetben, alkalomszerűen el tudom képzelni, meg betegség esetén is. De szerintem valami pszichés sérülés, hogy egy 8 éves kislány minden nap az anyjával/apjával akarjon aludni (ugye mikor kinél van). Az én szüleim sem örültek volna ha minden nap ezt csinálom... volt olyan osztálytársam gimiben aki meg 13 éves koráig a szüleivel aludt... szerintem ezek beteges dolgok. Valahogy át kellene nevelned a nagylányt, hogy aludjon egyedül.

Egyébként sok ennyi idős gyerek épp hogy imád egyedül aludni vagy testvérekkel közös szobában, mert éjszaka lehet sutyorogni meg játszani ha nem fáradtak...

Nem tartom normálisnak. Nekem is elváltak a szüleim, de nem aludtam egyikükkel sem. Apuval akkor aludtam együtt, amikor rendeztük be az új lakását és nem volt még ágya, csak nekem. De ez nem volt 1 hónap sem (akkor 9 éves voltam). Aztán aludtam vele még úgy 12 évesen egyszer, mert erősködtem, hogy nem fogok félni a filmtől amit kinéztem magamnak, de lámpaoltás után spuriztam a paplanommal apu mellé. Többre nem emlékszem és nem is hiszem, hogy volt ilyen. Míg együtt éltek is remekül megvoltam a saját szobámban a saját ágyamban, reggelente bemásztam azt nem mondom, hogy nem, de az is lecsengett úgy 7évesen (olyankor már fent voltak anyu mindig felvitte reggel a kávét apunak amit együtt ittak meg, akkor mentem át én is). Sőt édesanyám második férjének is van egy gyereke az előző házasságából, de ők sem aludtak együtt. Nem hiszem, hogy az együtt alvás amiatt van, hogy minél többet legyenek együtt. (persze lehet, hogy ez máshol így van)

Szóval a helyetekben megpróbálnám külön alvásra szoktatni a kislányt. Nyugodtan meséljen neki apu lefekvés előtt, maradjon vele a szobában villanyoltás után is, de rá kell jönnie, hogy az alvás alvásra van és nem egy csoportos tevékenység.

sok válasz született, csak annyit tennék hozzá, hogy én is sokáig aludtam a szüleimmel kb. 9 éves koromig. Féltem a sötétben egyedül, soha nem tudtam elaludni, állandóan rettegtem. Volt olyan, hogy a helyemre vitt apukám, mikor elaludtam és az éjszaka közepén sikítva álltam az ágyamban és arra keltem hogy a szüleim ott állnak körülöttem ijedten.

Szóval a tolerancia szerintem fontos.

Anyukával nincs gond,ahogy irod,imádja a gyermekeit és a rossz gyermek kora miatt nehezebben engedni el a gyermekeit(legyen itt szó akár csak különalvásról).Amig mindenkinek megfelel nem szabad és nem is kell beleszólni.Majd a gyerekek külön mennek az ágyikujokba,ha számukra kellemetlen.

Kérdező! Pároddal beszéld meg, és a kislánnyal is. Kitartás és sikerüljön olyan megoldást találnotok ami mindenkinek megfelelő.