Mit tegyek, hogy a szüleim jobban figyeljenek rám?

Nálunk is volt ilyen gond,és én írtam anyunak egy emailt,amiben ezeket leírtam neki. leírtam, hogy tudom hogy sokat dolgoznak, és nem érnek rá, de nekem szükségem van rá.

Szinte biztos voltam benne, hogy anyu a munkahelyén fogja olvasni. Este hazajött megbeszéltünk mindent ami a lelkemet nyomta. Azóta sokkal többet beszélgetünk, ő is több mindet elmond nekem az életéről, a mindennapjairól,néha még emailt is írunk egymásnak, de ezt már csak vidáman, és néha tartunk egy olyan csajos napot,amikor csak egymással vagyunk, beszélgetünk, főzünk, csavargunk.

Nem akarlak elkeseríteni, de én is épp így voltam ennyi idősen, azóta sem változott semmi. zt hiszik, mindenbe joguk van beleszólni, ellenben sosem érdekli őket, hogy állok az egyetemmel vagy hogy érzem magam, semmi... semmi nem érdekli őket, sőt minél előbb be akarnak passzolni, hogy költözzek el, tartsam el magam és soha többé ne is lássanak, nehogy egy héten 2 szót is váltaniuk kelljen velem arról, mikor kell levinni a vonatra. Egyszerűen mintha utálnának.

Kisebb koromban, gyerekként sokszor vitatkoztam velük arról, hogy folyamatosan csak apám vállalkozásáról meg a falubeli pletykákról képesek beszélgetni, még az is érdekli őket a mai napig és fél órát képesek beszélgetni egymással arról, hogy a Mari néni hogy osztja be az 60ezres nyugdíját és hogy mikor hány kg kenyeret vett a boltban. Mikor felhoztuk, hogy miért mindig csak a munkáról beszélgetnek, mi miért nem érdekeljük őket sosem, akkor elmondtak minket mindenféle szemét, mocskos dögnek, hogy hogy merünk mi ilyet mondani, amikor a munkájukból élünk! Még az sem érdekli őket, hogy a 16 éves húgom már cigizik, minden nap suli után kocsmázik és már drogozik is. Nem hiába jutott erre a szintre. A legundorítóbb pedig az, hogy sem a húgomnak, sem nekem soha semmiben nem akarnak segíteni, ha a kisujjukat is mozdítaniuk kellett bármikor bármiért, azt hetekig hallgathattuk és hallgatjuk szemrehányásképp, hogy "mi mindent megkapunk és elégedetlen mocskos kölykök vagyunk". Holott figyelmet, szeretetet sohasem kaptunk.

Te ismered a saját szüleid, de ha olyan fafejűek és buták, mint az enyémek, akkor kár is próbálkoznod. Ha azt hiszik, az úgy tökéletes, ahogy ők csinálják, minden hiába, csak te leszel az elégedetlen és a hálátlan. Viszont ha kompromisszumkészek, rendesek a szüleid, akkor megér egy próbát. Ülj le hozzájuk, mikor láthatóan ráérnek és nincs dolguk, és hozd fel nekik a témát finoman. Sok sikert, remélem te jobban jársz, mint én!