Ameddig a gyerek nem éhezik, addig szabad a szülőknek alkoholra, dohányra költeni napi szintem több ezer forintot?

A gyerek ellátása nem merül ki annyiban, hogy "kap enni, nem éhezik". Mifelénk úgy van, hogy ha az oviban jól viselkedett, hazafelé a vásárlásnál választhat magának egy csokit, minden vacsora után kap desszertet, hetente 2X jár úszni, 1X játszóházba viszem. Ezen felül néha kap játékot, szükség esetén ruhát, alkalmakkor nyilván nagyobb volumenűt.

Ezen dolgok rovására sose vennék egyéb luxuscikket.

Nem, nem tehet meg ilyet egy szülő!

Egyetlen amit tehetsz, hogy te másként fogod csinálni a saját családoddal:

a gyermeknek nem csak ételre van szüksége, hanem a lehetőségekhez mérten legjobb fejlődésre testileg szellemileg és lelkileg egyaránt. Egyrészt mértékletességével példaként áll a szülő a gyermek előtt, a mértéktelen életnek testi és lelki betegségek lesznek a következményei.

Másrészt a gyermeket taníttatni kell, és ha van rá lehetőség minél több dologra, ami szintén pénz. Zene, sport, tánc, nyelvek, szakkörök, korrepetálások. Erre mind fontosabb költeni, mint cigarettára.

És ha még mindig jutna cigire, akkor a maradékot félre kell tenni. Egyrészt a család számára kell megtakarítás, hogy bármi jön, legyen mihez nyúlni, másrészt pedig egy lakással, házzal mindig van mit újítani, javítani, az is igen költséges.

HA még mindig van mit félre tenni, akkor a gyermek jövőjét kell megalapozni, jó, ha a szülő megtehetni, akkor tegyen félre a gyermek későbbi első lakására is pénzt. Mondom, ha még mindig maradna pénz cigire, akkor az erre még mindig félre lehet tenni.

És ha még ezek után is marad pénz, akkor a család lelki egészségét mozdítja előre, ha minőségien pihennek. Ezt lehet pénz nélkül is, de ha még mindig van pénz cigire, akkor inkább helyes pihenésre, üdülésre, múzeumra, színházra költeni, mint cigire és alkoholra.

Ez az én véleményem. Ha te is így látod, akkor egy nagyon fontosat most megtanultál, és ezért adj hálát: azt, hogy te nem így fogod csinálni.

24L

Valaki ezt írta itt:

"a szüleidnek meg kellett volna teremtenük azt a békés családi hátteret, ami az egészséges lelki fejlődésedehez szükséges lett volna. Írták, hogy mivel nagykorú vagy, már a saját lábadon kell állnod, valószínűleg a fent leírtak hiánya miatt nem történt még ez meg, ezen kívül anyagi okai is lehetnek. Ebben is kellene a szüleidnek segíteni."

Pont erre gondoltam én is!

Nálunk is hasonló a helyzet. Apám napi 4-5 doboz cigit szív (bár lehet már többet), és rengeteget iszik (sört, vodkát, pálinkát, meg nem is tudom miket én ehhez nem értek, de néha van itthon mindenféle egyéb is lényegtelen). Anyám "csak" iszik, de már egyre többet, amint hazaér neki is a sör az első, aztán főzés közben megiszik még pár dobozzal, majd este elkezd borozni (nem fogja vissza magát). Anyám elviselhető, csak az zavar, hogy sokszor elalszik miközben fő az étel és akkor odaég, aznap sem eszünk... Apámról nem is írnék sokat, ő verekszik, tör-zúz, ordít, énekel, leköp, alig találja a wc-t, stb. Szóval van itt minden.

Rengeteg pénz megy el italra és cigire. Nekem egyedül az internet van (havi 4.000 forint), amit kapok. Évek óta nem vettünk se cipőt, se ruhát nekem, semmit, még egy papucsot sem. Enni általában(!) kapok, de ennyi.

Nálunk is a vízen spórolnak, meg van szabva, mikor zuhanyozhatok meg hasonlók. Nem merek ellenkezni, mert apám beleveri a fejemet a fürdőszoba csempébe. Ráadásul hiába mosnék hajat akkor, amikor nincs itthon felírja az óraállást és sokszor a kézmosásokért is lecseszést kapok. Na de mindegy.

Lényegében 3 dolgot akartam mondani:

1 egyetértek azzal, aki szerint mindig van hasznosabb dolog, amire költeni lehet. Vagy félretenni. Akár a gyerek továbbtanulására, akár egy új autóra, akár házra a gyereknek!

2 rémes, amikor ilyen alap dolgokon spórolnak a szülők és lassan már úgy élnek, mint az állatok, csak cigi és ital legyen.

3 Én is sok éve már nagykorú vagyok, de semmire sem megyek a költözzek el tanácsokkal. Hogyan, miből?

Amíg nincs komolyabb végzettségem nem lesz munkám. Szüleim végzettséggel sem találnak itt vidéken! Másrészről mivel egész életemben ilyen rossz volt a családi helyzet nem érzem képesnek magam a dologra. Plusz ha sikerülne is akkor mi lenne???? Dolgoznék éjjel-nappal, hogy fizethessem az esetleges albérletet. És ennyi legyen az életem? Mikor fogok tovább tanulni, vagy örökre egy senki leszek? Vagy vannak még a nagyszerű tanácsok, hogy keressek egy gazdag pasit. Sajnos nekem ez nem megy, mert felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy így viselkedjek...

Szóval ha nem lennék ennyire feldúlt érzelmileg, akkor csupán arra tértem volna ki, hogy nagyon örülök, hogy amint azt idéztem is, az egyik válaszoló erről is szót ejtett. Mindenki arról papol ilyenkor, hogy amint 18 vagy, költözz. Nem értik, hogy milyen ijesztőnek tűnik ez nekünk, azt sem tudjuk, hogy kezdjük (+ ha azt nézzük én inkább kibírok még pár évet, de valahogy tanulok, csak aztán költözöm, mert szerintem úgy több értelme van), illetve az sem állapot, ha hirtelen elköltözik az ember, nem tudja fizetni a dolgokat aztán rokonokhoz kell bekönyörögnie magát és ott ragad évekig. Láttam már példát ilyenre is, nem volt nagy öröm egyik félnek sem...

Amúgy nálunk is ez megy, hogy elmúltam 18, innentől lépjek le, sz.rnak rám. Igen ám, csak még tartoznak nekem!!! Úgy értem, hogy velem SOSEM foglalkoztak. Megérteném, ha egész életemben alám lett volna rakva minden, de sosem törődtek velem, az iskolát ott kellett hagynom régebben miattuk, abban sem segítettek. Szóval ez a "18 vagy, végeztünk" dolog max. akkor játszik, ha előtte tettek is valamit a szülők a gyerekért.

Az persze más kérdés, hogy akkor sem értem, mert milyen szülő az olyan, aki 18 év után ki akarja dobni a gyerekét? Az miért szült? Én már megkérdeztem anyámat, de ő sem tudott választ adni - na persze ne is vesz komolyan...