Anyukák ti is így viszonyultok ehhez a kérdéshez?

Nem értek egyet anyukáddal. Ahogy előttem is írták, a zsebpénzt úgy osztja be a gyerek, ha akarja. Már a kisebb gyerek is! Ha a kisiskolásnak adok egy hétre pl. 500 Ft-ot, és az első nap elveri hülyeségre, csak tegye, de tudnia kell, hogy legközelebb csak a következő hétre kap.

Bocs, hogy kicsit elkalandoztam, de azt hiszem, hogy ha egy 10 évessel szemben lehet alkalmazni a fenti módszert, akkor egy húszévesnek miért kellene megszabni, hogyan ossza be?!

Hát, én erre nehezen tudnék válaszolni, mert én másmilyen szülő vagyok.Nem értem meg azokat, akik nem veszik észre, hogy felnőtt a gyerekük.Úgy érzem, számomra is ciki lenne, ha ovisként bánnék a felnőtt gyermekemmel, ez valahol engem is minősítene.

Volt mostanában anyukád életében valami negatív változás, vagy a te életedben?Arra gondolok, valami történhetett, ami miatt mostanság gyerekként kezel.Az is lehet, hogy úgy érzi, elmulasztott valamit veled kapcsolatban és most pótolni szeretné, vagy csak szeretné, ha még a "gyermeke maradnál", de az igazi okra te tudnál leginkább rájönni.

"hogy anyám megváltozzon?"- szerintem a segítőnek ilyenkor azt kell keresni, mi az Ő életében fontos - azon túl, hogy felnevelte a gyerekeit. Meg kell találni, ami élteti - mit szeret? olvasni? zenét? vannak korosztálybeli barátai? mit szeret dolgozni? azokra irányítani a figyelmét - az, hogy sértődötten kijelented, felnőtt vagy, sajnos nem segít, csak egy azt érzi, valamit elvesztett -és nincs helyette más. Ez egy gyakori probléma, hogy elhúzódik a tanulási idő, és ezért még teljesen nem tud a fiatal felnőtt önálló lenni.

(holott az felnőtté érés testi szempontból meg korábban van- régen később értek - és 18-20 körül már családjuk volt.. most 13 és 23 közt keletkezik egy sok szempontból nagyon problémás időszak..) Próbálj diákmunkát vállalni, és az ő figyelmét arra irányítani, amit szeret:))

20 évesen zsebpénzt kapsz, pedig külön élsz? Ezt nagyon nem értem....

A lényeg: ha adakozni szeretnél, menj el dolgozni és tedd abból. Én az öcsémet támogatom, és én sem örülnék neki, hogy a nehezen kigazdálkodott pénzt nem magára költené. Nem sajnálom tőle, én döntöttem úgy, hogy segítek neki. De azért nem járok szórakozni, hogy neki legyen kajája, nete, ruhája stb, és nem azért, hogy egy ismeretlennek adja.