Szülők! Ti hogy viszonyultok a gyereketek párjához amikor még mindketten fiatalok? (18-19)

Az első vagyok. Nálunk is volt olyan aki nem volt szimpatikus (jobban mondva először leginkább a szülei nem), de ő a kisebbik fiam barátnője volt (16 éves). Konkrétan az volt a gondom, hogy a leányzó szülei állandóan hozzánk jöttek kölcsön kérni, mondván úgyis rokonok leszünk nemsokára. Szerintem ezt azért durva volt kijelenteni két 16 éves gyereknél. Ezt még feldolgoztam volna, a kaput nálam az tette be (ezt a fiam mesélte), hogy a kislány a hátam mögött mindenféle skót kurv@nak elmondott, mert nem vettem meg neki karácsonyi ajándék gyanánt a 30.000 Ft-os mp4 lejátszót, amit kinézett. Kapott ajándékot (kb. 5000 Ft értékben)annak ellenére, hogy a fiam soha egy szelet csokit nem kapott a lány szüleitől, de még egy jó szót sem. Nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna. A fiam is véletlenül hallotta meg, hogy a kis szende barátnője hogyan beszél rólunk. Nem is tartott sokáig utána a kapcsolat és még csak két szalmaszálat sem kellett keresztbe tennem, hogy vége legyen. A vicc az egészben, hogy a lány szülei még ezután is jöttek kölcsön kérni azzal a szöveggel, hogy "majd úgyis kibékülnek a fiatalok". :D

Mindenesetre soha nem szóltam bele a gyerekeim választásába, nem is lett volna értelme. Ha nem egymáshoz valók a gyerekek, az úgyis kiderül előbb-utóbb, ha meg igen és boldogok a gyerekeim, az megint csak jó nekem. Tudom, hogy milyen rossz az, ha az embert szerelmi bánat gyötri, de nem védhetem meg mindentől a fiaimat. Vannak olyan rossz dolgok, amiken túl kell esni.