Mennyire vagytok szigorúak a gyereketek jegyeit tekintve?

Már első osztálytól megmondtuk nekik,hogy maguknak tanulnak,nem nekünk. Ha segítség kell szóljanak. Soha nem szóltam semmit a rossz jegyekre, tudták ők maguktól is, hogy elcseszték.

A jó bizonyítványért meg lettek dícsérve. Mindegyiknek volt 1-2 négyese, néha hármasa is.de mára egyetemet végeztek, jó diplomával.

Szerintem ez nagyban függ majd attól hogy mennyire képes,ha jó fog az agya elvárom azt hogy jó jegyeket hozzon haza ha kevésbé megy neki akkor csak azt szeretném hogy hozza ki magából a maximumot de nem kérném hogy évvégén kitünő legyen.

Nekem könnyen ment a tanulás,kitünő voltam,az öcsémnek egyszerüen nem ment neki megelégedtek a szüleim a 3as osztályzatokkal is.

Én is 9.-es vagyok, és mivel 6osztályosba járok, ezért már két éve gimis szinten kell teljesíteni...nehéz eléggé. Ennek ellenére 4-eseim 5-öseim vannak, 3mas már rossznak számít, és ki kell javítani :)

Általánosba csak 4 és 5-ös jegyeim voltak, bár ott azért nem volt nehéz így teljesíteni...

Mindig csak annyit várjunk el amennyit a józan ész megkíván.

Az a gyerek akit csak az elvárások vesznek körül a nyomás alatt nem biztos hogy jól teljesít. Annak sincs értelme hogy féljen a gyerek haza menni az iskolából mert rossz jegyet kapott. Egy egyestől nem dől össze a világ majd kijavítsa. A lényeg hogy ne kelljen évet ismételjen és rendesen befejezze a sulit ha meg van a bizonyítvány nekem mindegy hogy 2 vagy 5 van benne. Nem kell zseninek legyen hogy szeressem és mindenben támogassam. De persze a kemény munka mindig elnyeri jutalmát.

Kedves anyukák/apukák!

Annyira bírom amikor a NÉGYEST is rossz jegyként fogjátok fel. Akármennyire is fáj nektek, igenis van olyan gyerek aki nem képes mindenből kihozni az ötöst csak mondjuk egy négyest! Ami nem azt jelenti, hogy gyenge képességű. Tőletek a szüleitek azt várták, hogy mindig mindenből ötösök legyetek? És sikerült mindig mindenre ötöst kapni? Ha igen akkor minden tiszteletem a tiétek. De ha nekem lenne gyerekem akkor nem várnám el tőle ezeket. A négyes igenis jó jegy. A hármas nem rossz jegy hanem KÖZEPES. Nem értem miért baj ha becsúszik 1-2. Vagy esetleg 1-2 ROSSZ jegy (ami alatt nem 4-est és 3-ast értek, hanem 1-est meg 2-est) ha becsúszik akkor már úgy meg van büntetve, hogy nagyon. Engem a szüleim nem büntettek a rossz jegyek miatt (na jó, vagy 2x előfordult) mégse lettem analfabéta meg semmi ilyesmi. Szóval a kérésem az lenne, hogy azért egyes szülők ne várják már el egyes gyerekektől, hogy mindig ott legyen. Az tény, hogy már ma is elég nehéz annak is munkát szerezni aki kevesebbet tanult...de na. Szerintem úgyis van aki érti, hogy mit is akarok ezzel.

Nálunk is mindig az volt a fő vonal, hogy "Magadért tanulsz!". Anyukám és apukám soha nem ült fölöttem, vasvillával meg korbáccsal, hogy márpedig most leülsz és tanulsz...

Első és második osztályban jó tanulónak számítottam, harmadik és negyedikben a 3as átlag körül mozogtam (mondjuk ezt több, rajtam kívülálló ok is előidézte), felső tagozattól egészen az érettségiig viszont minden évben osztályelső voltam (4,5 és a fölötti átlagokkal).

Jelen pillanatban pedig másodéves joghallgató vagyok...

Tudom, mindenki saját maga választja meg, hogyan neveli a gyerekét, de szerintem teljesen felesleges a gyereket terrorban tartani, hogy márpedig nem hoz 4est vagy 5öst, akkor büntetésben lesz. Hiszen pontosan ez az, amivel sok szülő megutáltatja velük a tanulást! Fogni kell a gyerekeket (főleg a mai világban), de azért nem kell ilyen szankciókat bevetni egy rosszabb jegyért (főleg egy hármasért nem, amikor bőven van ideje kijavítani...)!

Ha viszont ezt folytatja valaki, általában két dolgot érhet el vele:

1. vagy megutálja a gyerek a tanulást, és aztán csodálkozhat a kedves szülő, ha nem akar majd továbbtanulni, vagy

2. a gyerek a tanulásnak fog élni, és nem lesznek barátai, nem fog tudni normálisan kikapcsolódni, és egy idő után depressziós lesz, vagy teljesen agyára megy a tanulás!

Persze vannak kivételek, és szerencsésebbek, akik megtalálják az arany középutat, de 10ből 1nek sikerül ilyen pozitívan a dolog!

Szerintem érdemes elgondolkodni, hogy egy értelmes, okos gyereket akarnak-e a szülök teszem azt, nem kitűnő bizonyítvánnyal, vagy egy magába fordult, tanulásba menekülő csemetét, akinek az életben nem lesz normális élete!

Én nem voltam épp a legszigorúbb szülő. Nem örültem ugyan a kettesnek, de túl nagy cirkuszt nem csináltam belőle. Természetesen megdicsértem a jó jegyekért, de a hármas átlagért sem járt az eget rengető cirkusz.

Én nagyon jó tanuló voltam, és egy-egy rossz jegyért még verést kaptam. Ezt azért soha nem felejtettem el, és nem akartam úgy járni, hogy a gyerek dugdossa az ellenőrzőjét előlem, mert fél hogy mit fog kapni érte.