"Aki tiltva nevel, hazudni tanít. " Mi a véleményetek erről?

Ja és természetesen tökéletesen tudok hazudni. Akár könyvből olvasnám.

Persze nem szoktam hazudozni, kamaszkoromban még hazudtam, de azóta egyszer sem.

Durva dolgokat sosem csináltam, szóval nem loptam, sosem kábítószereztem és ilyesmi.

Tiltós szülők, én is, mint aki könyvből olvassa. A legszorultabb helyzetben is, bármilyen hirtelenséggel, bármiről.

Pontosan tudtam, miért jár jutalom és miért tiltás, és annak megfelelően sakkoztam mindig. Tudtam, ha nem hazudok, akkor cirkusz lesz, megtiltja stb. SŐT! Ha csak esély volt rá, hogy megtiltaná, már meg sem kérdeztem, mert pontosan tudtam, hogy akkor tudni fogja mit akarok és úgy is keresztbe tesz.

Sajnos én is hasonló helyzetben nevelkedtem..

Nagyon maradi szülők közt nőttem fel, állandó tiltások között.

Eredménye:

Gyermekkoromban nagyon gyakran nem az őszinte utat választottam.

A szüleimnek rengeteget valótlant mondtam, állandóan a kiskapukat kerestem a súlyos tiltások alól.

Természetesen itt is érvényesül, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, ezt magamon is tapasztaltam, jó néhányszor.

Ami talán a legnagyobb negatívum, hogy a szüleim folyamatos tévhitben éltek a hollétemet illetően, gyakran teljesen mást hittek mint, ahol valójában voltam.(Ha bajba kerültem volna, ez óriási probléma.)

Ami talán meglepő, hogy ennek a neveltetésnek hihetetlen nagy személyiségformáló ereje van, ha gond van "szorul a hurok a nyakamon" simán kipattan a fejemből egy orbitális hazugság ami kivág a sz*rból. Arra nem is gondol az ember, hogy őszintén elmondja a történteket, tehát szemrebbenés nélkül, szinte észrevétlenül hazudik,megtanul hazudni!

Szerintem magára a tiltásra szükség van,de ha mindent tiltanak értelem nélkül,kamaszkorában is az embernek mindenre kategórikus "nem" ,"szó sem lehet róla,mit képzelsz te magadról" ,akkor igaz lehet az állitás.

Ha kalitkában tartanak valakit,az már nem normális és tényleg hazudni tanít.