Mit tegyek azellen, hogy ne érezzem azt, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tudnák hazudni?

Az igazgató nem fogja leellenőrizni, hogy megeszed-e az ebédet. Velem is ez volt ennyi idős (14-re tippellek, szólj, ha nem jó :D). És én elkezdtem hazudozni a szüleimnek, kis dolgokban, jelentéktelen dolgokban. Aztán odáig jutottunk, hogy már mindenben hazudtam, abban is, amiben teljesen felesleges volt, paranoiából és megszokásból. Aztán egyszer volt egy eset, hogy beszéltem apámmal valamit és kivételesen igazat mondatm és nem hittem el. Gondolj bele, milyen hülye érzés, mikor úgy hazudsz, mint a vízfolyás és minden cseppjét elhiszik, aztán, amikor pont igazat mondasz, közlik, ez tuti nem így van és ne hazudj. Innentől döntöttem úgy, hogy leszokok a hazudozásról. Azóta csak kegyes hazugságaim vannak. Igen, nagyi, finom az ebéd. Igen, apa, tetszik ez a pulóver. Egyébként tanulságos időszak volt, mert nagyon jól megtanultam hazudni és bárkivel megetetek bármit. A végére már egy mondattal meggyőztem a szüleimet valamiről, ami meg se történt. De nem bátorítalak arra, hogy hazudj. Nem kell félni a konfrontációtól, az igazság néha fáj, kínos, de a hazugság gyávaság. Szerintem ne hazudj, mert felesleges. Ha nagyon muszáj, akkor kis dolgokban. De veszélyes hazudozni, nagyon jó memória kell hozzá és taktikai érzék. Mi van, ha olyat hazudsz, amitől egy hét múlva neked lesz rosszabb? Szóval inkább ne.

19/L