Ilyen esetben is rossz dolog hazudni?

Férjemmel a válása után ismerkedtem meg, a válásuknak egyszerű oka volt, nem tudták már elviselni egymást, harmadik személy nem játszott be.

Ennek ellenére az exfeleség valami közellenségnek tekint - annak ellenére, hogy ő bőven pörgeti a pasikat, tehát magányos se lehet. A konkrét motivációjára nem jöttem még rá, szerintem épp milyen hangulata van.

Konzekvensen nem reagáltam a provokációkra, az utóbbi időben aránylag szélcsend van, néhány év alatt kicsit megunhatta. Egyébként az agresszív támadás és a tövig benyalós stílus között váltakozott (egyszer lek..vázott, máskor ajándékokat küldött...) Szerintem simán zakkant a hölgy.

Viszont folyton érdeklődik utánam, ami zavar. Férjemet megkértem, hogy hírzárlat, semmi köze a magánéletemhez vagy bármilyen, hozzám kapcsolódó dologhoz. Főleg, hogy szeret bekavarni és visszaélni információkkal.

Néhány hónapja kaptam egy állást, de két hónap után közös megegyezéssel elköszöntünk egymástól a munkahelyemmel, nem tudtunk közös nevezőre jutni a főnökkel. Amikor megkaptam az állást, a férjem elkottyantotta neki. Amikor megszűnt a munkaviszonyom, mondtam a férjemnek, hogy lakat a száján, nem hiányzik egy rosszindulatú ellendrukker.

Egyik nap találkoztak (nagykorú közös gyerek miatt néha elkerülhetetlen) és ismét kérdezősködött rólam, a férjem lányos zavarában egyszerűen menekülőre fogta, mondván siet.

Itthon kérdezte, hogy ilyenkor mégis mit mondhatna? Mondtam, hogy semmit, hazudjon. Tétje nincs, a hölgynek meg baromira semmi köze az én dolgaimhoz, a férjemhez is csak annyi, amit a közös gyerek miatt néha meg kell beszélni, vagy ha emiatt találkoznak.

Férjem az őszinteség szobra, kicsit megütközött azon, hogy hazugságra akarom rávenni.

Tényleg én vagyok hülye, vagy ebben a helyzetben valóban megengedhető a hazugság?