"A gyerekemmel csak mi vagyunk egymásnak, barátaim sincsenek. " Miért?

mert vagy viszem valahová a 2 gyereket is vagy ők jönnének, de a lényeg, hogy 2 szót nem tudnánk váltani, mert a kölkek mindig belebeszélnének.

Barátságot hol kössek? Szólítsak le valakit?

Nem mindenkire igaz, hogy csak a gyerekéről tud beszélni. Nagyon bosszantó, hogy egyfolytában ezzel jönnek itt egyesek. Nekem 3 hónapos a kisfiam. Megmaradtak a régi barátaim, jönnek hozzám, és én is eltudok velük menni egyszer-egyszer, csak előtte össze kell egyeztetnem, hogy ráérjen itthon valaki néhány órára. Nem csak a gyerekről tudok beszélni, más is érdekel, attól, hogy született egy babám még nem kell elásnom magam. Normálisan öltözködöm, mint azelőtt, nem járok lenőtt hajjal és mackó nadrágban.

Sok mindentől függ, hogy miért lesz zárkózott egy anya. Nincs segítsége, több gyereke van, nincs idő mellette társasági életre. És az életkor sem mindegy szerintem. Én 20 éves vagyok, és még mindig meg van a fiatalos lendületem, amellett, hogy a kisfiam a mindenem, az életem! Nem bántam meg, hogy fiatalon szültem :)

1.vagyok

Sajnos felületes barátságokat sem tudtam kötni, pedig próbálkoztam barátkozni, de ezt erőltetni nem lehet.Hozzánk nem nagyon jöttek oda a játszótéren sem. Illetve én hiába próbáltam másról is beszélni, mint a gyerekről azt úgy éreztem, ők tolakodásnak veszik.

Akikkel meg sikerült szorosabbra fűzni a barátságot, ott meg a gyerek bölcsibe ment, anyuka dolgozni és így koptak el. Sokan ki is néztek a (kötődő)nevelési stílusom miatt, mindenáron meg szerették volna magyarázni, hogy ez nem jó én meg ilyenbe nem megyek bele.

De ha van ötletek, szívesen várom, hogy hogyan kellene csinálnom :)