Mit tegyek, hogy a férjem mellém álljon?

Szerintem itt nem az após látogatása vagy nem látogatása a probléma.

A nagymamám is kórházba került, amikor pici voltam, a szüleim napi szinten jártak be hozzá, néha vittek engem is, vagy más vigyázott rám, vagy felváltva jártak be. Nekem ebből csak az maradt meg, hogy szegény mama beteg és meg kell gyógyítani, nem az, hogy velem épp mennyit vannak.

Ha alapból rossz a házasságotok, akkor ez maximum utolsó csepp lehet a pohárban, de nem ezen fog múlni.

Benned és/vagy a férjedben van szándék a kapcsolat helyreállítására? Ha csak egyik részről is hiányzik, akkor apóstól függetlenül el kell válni és új életet kezdeni egymás nélkül.

Meg kell értened a férjedet: az apjáról van szó. Nekem is világéletemben rossz volt a kapcsolatom az apámmal, ő is nagyon zűrös figura volt, de az utolsó éveiben nem tudtam megtenni, hogy ne segítsek neki.

Te ezt nehezen érted meg, mert csak az alkoholista apóst látod benne, de ő az édesapját.

Igazából nem szép dolog tőled, hogy választásra kényszeríted, és az sem igaz, hogy ezen múlik a házasságotok.

"A férjem egyébként se túl családcentrikus, sokkal kevesebbet törődik velünk, mint kéne, ha hazajön, fontosabb a tv és internet, mint a gyerekek,"

Nektek max. ez a bajotok, ez pedig rajtatok múlik. Sok beszélgetés, ha kell, párterápia, de mindenképp kommunikáljatok.

Az após ellen való gyűlölködést-uszítást meg be kellene fejezni, mert ahogy az egyik válaszoló elmésen megjegyezte: el fogod érni, hogy jobban érezze magát a bolondokházában, mint otthon...

Nem lennék a férjed helyében!

De a tiédben sem.

A vér szava... erről regényeket, novellákat írtak. Nem tudja az ember megtagadni. Bármennyire nem érdemesek rá, de a férjed szülei.Pláne, ha látja őket a pszichiátrián roncsként, leamortizálva.

Téged viszont semmi nem kötelezhet arra, hogy ilyen alkeszeknek behódolj.

De próbáld meg nem bántani a férjedet. Hisz talán ő nem tehet arról, hogy ilyen rokonsággal bír.

Szeressen hazamenni és lássa a különbséget, hogy neki van mit óvni és féltenie.

Ha te is háklis vagy, felhánytorgatsz neki dolgokat, pedig amúgy is tele a lelke keserűséggel, akkor lesznek menekülési gondolatai.

Neked is nehéz, csak abba ne menj bele, hogy hozzátok csatolódjanak, anyagilag támogassátok őket - mert akkor arra rámegy a boldogságotok. Amit kotyvasztottak, egyék meg. Te nem vagy köteles a családtagot játszani.De a férjedet engedd hozzájuk. Talán belátja azt is, hogy menthetetlenek.

A szülei. Akárhogy is bántak vele, akkor is a szülei. Vannak emberek, akikből ki lehet ölni a szülő iránti szerettet, és van, akikből nem lehet. A férjed az utóbbi típus. A raplizással nem fogsz menni semmire, csak még jobban elidegeníted magadtól.

A másik, hogy azt mondod, hogy sosem volt családcentrikus, és nem törődik a gyerekekkel. Akkor kérdezem én, hogy miért maradtál vele? Egyértelműen nem voltál boldog már az elején sem, főleg ha állandó huzavonák voltak. Mégis vele maradtál. Szegény megboldogult nagymamám erre mind azt mondta, hogy amit megfőztél, azt most már edd is meg.

24/n

A kérdésed alapvetöen rosszul van feltéve: nem a férjednek kell MELLÉD állnia, hanem NEKED a férjed MELLÉ!!!!

Most ö van rossz helyzetben, az APJA életveszében van, kórházban, és az a természetes, hogy a gyerek a szülöhöz ragaszkodik, ilyen esetben rendszeresen (szerintem a napi szintü látogatás sem sok), meglátogatja és támogatja lelkileg is.

Neked ilyen esetben az a dolgod (ha legalább kis jóérzés van benned), hogy a férjedet támogasd, segits ezt a helyzetet elvisleni, és nem az, hogy veszsekedj vele, meg extra nehezitsd a helyzetét.

Én egyenesen ELVÁRNÁM a férjemtől, hogy ilyen nehéz helyzetben igenis törődjön a szüleivel. Szerintem ez egy gyereknek kutyakötelessége.

Igen, tényleg nem neki kéne melléd állnia, hanem neked mellé. És az, hogy a házasságotok rossz, nem ettől van, csak könnyebb másban keresni az okokat, mint a saját portánkon körülnézni.