Mi az ami miatt lelkiismeret furdalásod van a mai napig?

Amikor 17 éves voltam,volt egy srác aki szívből szeretett.Én csak játszottam vele,és amikor meguntam simán,szemrebbenés nélkül szakítottam vele..A srác 1 évig folyamatosan próbálkozott,de a kudarc miatt előbb az italba,majd a drogba menekült.20 éves voltam amikor életemben utoljára beszéltem vele.Újra kérte,hogy legyünk együtt,de nemet mondtam.Másnap a házunk előtt lévő fára felakasztotta magát.1 hónapig voltam a kórházban,mert magamat okoltam a halála miatt.

Jelenleg 39 éves vagyok,és minden évben azon a tragikus napon mindig eszembe jut,hogy a szívtelenségem miatt egy életnek kellett hogy vége legyen.Sosem tudtam feldolgozni,még ma is őrlődöm miatta.

Egy jó tanács: Sose törjünk darabokra egy emberi szívet! Ha nem tudjuk az illetőt viszont szeretni,akkor ne is adjunk soha reményt neki..A remény ha elvész nagy károkat okozhat.

ma 21:13 vagyok

14 évesen okos lánynak tűnsz..Én sosem neveznék kisszar***nak egy tinédzsert,mert nagyon sokan sokkal értelmesebbek vagytok a korombelieknél..

Lehet hogy nem így kellett volna megtörténnie,de megtörtént. Sokszor kérdeztem én is magamtól,hogyha annyira szeretett,akkor miért ezt tette amit tett.A férjem adta meg a választ.

Ő mondta,hogy egy ha egy férfi annyira szeret egy nőt,hogy bármit megtenne érte,ha az életét is adná érte,akkor a fájdalom,a szeretett nő elvesztése miatt már nem fontos az élete..Akkor már nem az jár a fejében,hogy "annyira szeretem,hogy elengedem,hogy boldog legyen" hanem az,hogy " a lelkem halott,és nélküle nem tudok élni"...

Nekem már 15 történt, hogy mikor ismerkedtem egy lánnyal, összefutottam a volt barátnőmmel, és csókolóztunk.

Hála Istennek megbocsájtott a lány akinek akkor udvaroltam, és már 12 éve a feleségem is. De ez még mindig rosszul érint engem is, annak ellenére, hogy még akkor nem voltunk együtt.

33/F

Én egy rokonomnak kiskoromban azt mondtam, hogy csúnya. Mint nem szép úgy értettem. Nem pedig viselkedésre.

AMikor elmentünk tőlük, kocsival kanyarodtunk a sarkon, nem mertem mondani, hogy menjünk vissza, hogy bocsit kérjek. Nem láttam többé, elhunyt. Azóta szoktam hozzá beszélni, és bocsit kérni, remélem hallja.

Tudom, hogy nem haragudott meg kicsi voltam, de hogy nem javítottam ki a hibám, hogy tényleg biztos lehessek, hogy tudja, hogy tudom, helytelent tettem, megbántót, ez borzasztóan zavar a mai napig, 36 vagyok, ez volt vagy 6 évesen.

Szia!

Anyu miatt... Sokszor nem viselkedtem rendesen, vagy rohantam a haverokkal és minderre már a halálos ágya mellett állva döbbentem rá igazán:-(( Akkor jöttem rá, hogy jobb gyerekének kellett volna lennem, több időt kellett volna Vele töltenem. Mostmár nem tudom bepótolni, pedig ha tehetném, ha mégegyszer visszakaphatnám, másképpen viselkednék és többet lennék Vele. Egyébként nem kell nagy dolgokra gondolni, tehát soha nem vesztem össze Vele nagyon, de volt, hogy kisebb koromban duzzogva bezárkóztam a szobába és tudom, hogy rosszul esett Neki. Ilyesmik jutnak eszembe, ezért mondom, hogy másképpen viselkednék. Amiatt is lelkiismeretfurdalásom van, hogy pont nem voltam Mellette, mikor elment:-(( Sokat voltam bent Nála, de mikor meghalt, nem voltam ott. Azt hiszem, ezeket a dolgokat nem fogom tudni megbocsájtani magamnak.

Édesanyám többször kapott agyvérzést és nagyon leépült. Két évig ápoltam munka és család mellett, de tovább nem bírtam, úgy éreztem rámegyek, kórházba is kerültem.

Ezután úgy döntöttem, az egyedüli megoldás az idősek otthona. Ő szegény belement, de az alatt a 6 év alatt, amíg bent volt, folyton a régi életét emlegette, pedig az unokája ott volt mellette, mivel ott dolgozott.

Még most is a szívem szakad meg, soha nem fogom magamnak megbocsájtani, bár az eszemmel tudom, ez volt az egyedüli lehetőség, mivel már egy percre sem lehetett magára hagyni.