Egy új családi betegség?!

"ez valami új népbetegség?!"

Dehogy új. Nálunk is ez volt 7-8 évvel ezelőtt, nekem kellett mindig engednem, öcsém meg mindent megkapott. Akkor majd szétrobbantam a dühtől emiatt DE aztán az évek alatt rájöttem egy fontos dologra. Azt vettem észre hogy az öcsém eléggé követelőzővé vált. Soha nem volt képes szépen kérni valamit, mindig azt várta hogy majd valaki megcsinálja helyette a dolgait és minden felmerülő nehézségnél elkezdett hisztizni hogy "én ezt nem tudom megcsinálni brühühü" (pont azért hogy majd valaki hátha megsajnálja és segít neki = helyette megcsinálja). Tehát arra jöttem rá hogy én mivel nem voltam elkényeztetve sok tekintetben életrevalóbb lettem mint ő. Tehát tulajdonképpen én jártam jobban. Fogd fel te is így, ha meg nem hiszel nekem majd nézd meg a testvéredet milyen követelőző lesz pár éven belül akár pl. anyukátokkal is.

Én is ugyanígy életrevalónak lettem nevelve mert én nem sírtam ki magamnak semmit,mindent nekem kellett megoldanom. míg a hugom mindetn mindig megkapott,neki mindent szabadott.

És hogy mit értem el azzal hogy életrevaló lettem?

Azt hogy én már 2 hónapja egy hajléktalanszállón tengödök,míg hugom a szülői házban van,és mlg csak nem is dolgozik. Engem kirugtak a melóhelyről,nem tudtam fizetni az albérletem,de nem engedték meg szüleim hogy hazaköltözzek mert akkor a hugomnak nem lesz elég helye(annak idején is egy szobába voltunk),és biztattak azzal is h majd megoldom mert én olyan életrevaló vagyok sikerülni fog...

Mi hárman vagyunk. Én és a bátyám 18, a húgunk 14 éves. egyikőnk sincs elkényeztetve. Sőt a hugomat jobban fogják mint minket a bátyámmal. Elég sokszor veszekszünk egymással, de hamar kis is békülünk és mindent megtudunk egymással beszélni.

18L