Miért irigyek arra aki nem dolgozik mégis van pénte? Pl haztartásbeli vagy forgatja a pénzt akármi

Nekem sajnos tartósan beteg gyermekeim vannak. Asztmásak. Ettől még nem kellene itthon maradnom, de a tavalyi év nekünk rémálom volt. Betegségből betegségbe estek, valamelyik mindig itthon volt. Így sajna hamar állás nélkül találtam magam. Öröm az ürömben, hogy így viszont nem kell alkalmazkodni egymáshoz a munkaidő terén, és a férjem elment a szakmájában dolgozni. Így reggeltől estig dolgozik ugyan, de legalább azt csinálja, amit szeret. Ennek örül, ezt ő maga mondta. És szerencsére többet hazahoz, mint mikor ketten dolgoztunk. Viszont csupán egy lábon állunk, és ez nagyon nem ad biztonságérzetet. Én csak ritkán tudok besegíteni ezen a téren a gyerkőcök miatt. De amit tudok, azt megteszem. Sokat beszélgettünk erről a férjemmel, főleg, mikor le voltam törve, és haszontalannak éreztem magam. De azt mondja, így ő is nyugodtabb, nem kell semmi miatt aggódni, nem kell sehova rohannia, észben tartania mindent, ezeket én megcsinálom. Hivatalos ügyek, orvoshoz vinni a gyerekeket, gyógyszert iratni nekik, adagolni nekik, jajj, mikor jön a telefon, hogy a gyerek rosszul van, csekkek, főzés, mosás, vásárlás. Nem, mondom, hogy színes élet, vagy változatos, de egyszer csak kinövik a gyerekek ezt is.

Én nem vettem észre, hogy annyira irigyelt ember lennék, azért, mert itthon vagyok. Én viszont irigylem azokat, akik dolgoznak. Addig is szorgalmasan ápolom a gyerekeket, reménykedve, hogy hamarosan én is gazdagithatom a dolgozó nők széles táborát.

Háztartásbeli vagyok, papíron, elmondom, mit csinálok egy nap.

Reggel felkelek, megetetem a gyereket, reggeli a férjemnek, utána bevásárlás a gyerekkel, ebédfőzés, gyerek etetés, mosogatás, takarítás, délutáni csendespihenő (amíg tanulok), utána vacsoracsinálás, vacsorázás, mosogatás, mosás, este fürdetés, etetés, fektetés, még egy kicsi tanulás.

A gyerek után kapok kemény 40 ezer forintot, továbbá az egyetemtől 28 ezer forint ösztöndíjat.

Ezért cserébe nincs hétvégém, nincs betegszabim, nincs "nyaralásom". A pénz nagy része pelenkára, kajára megy, alig ha 5 ezer forintot költök magamra.

Van bárki a földön, aki irigyli tőlem azt a 68 ezer forintot?

Én bevallom, hogy irigylem őket.

Ha én egész nap itthon lehetnék és mellette lenne a pénzem, akkor több időt töltenék a kertben, tartanék háziállatot, csirke, malac, még tehenet is. Soha az életemben még nem voltak ilyen állataim, de mostanában nagyon szeretnék.

Én is irigylem őket.Főleg azokat,akik fiatalon gazdag családba születtek,mert nem kell 5-10 éves ruhákba járniuk éveken keresztül,tanulhatnak tovább tandíjason,nincs macera,mint nekem,hogy 1 évet várok még a pótérettségire,mert rohadt sok a tandíj.A suli melletti munkáról meg ne is beszéljünk.Bár az nem olyan rossz,ha szeretem,amit csinálok:)

Sajnos mostanában csak az ilyen banki munkákból lehet megélni,nekem meg a pénzhez semmi érzékem,nagyon nem az én világom:(De észrevettem,hogy csak ezek keresnek sokat.Amúgy vannak jómódú ismerőseim,és nekik sem könnyű az élet,dolgoznak azok is non stop,van,akinek még hétvégéje sincs.Igazából ez az egész csak azon múlik,hogy nem isszák,cigizik,drogozzák el a pénzt,hanem inkább befektetnek a jövőjükbe,ezért nincs miért haragudni rájuk,megdolgoztak érte.Az ilyen emberek gyerekei szerencsések.Hát,aki egy alkesz mellé született,az nem biztos,hogy ilyen mázlista lesz:(

Ja,most vettem észre,hogy offoltam,bocs.