Mi az olyan szülőkről a véleményed, akik a meg nem valósult álmaikat akarják beteljesíteni a gyereken?

Erre szokták azt mondani hogy gyerekcsináláshoz nem kell jogosítvány :(

Embert nevelni belőle bár kihívásokkal teli küzdelem. De tud-e olyan lény embert nevelni, aki maga sem az?

Nulla empátia, komplexusok. Visszasírom a barlangokat és az ősembereket!

Szerintem ez a dolog igen felháborító. Az ilyen csak arra szüli a gyerekét, hogy megvalósítsa benne magát, meg hogy önző célra használja fel a gyerekét, meg hogy legyen kire büszkének lenni, társaságban eldicsekedhessen vele, hogy milyen ügyes, okos, szép...

Nem lenne szabad, mert a gyerek attól, hogy az ő génjeit is örökölhette, még egy individuális személyiség, akinek lehet, hogy mások a tulajdonságai, más dolgokat szeret, másban jó, mint a szülők. Ugyanúgy ember, nem pedig robot, vagy egy számítógépes karakter, aminek te mondod meg, hogy mit csináljon, te állítod be a tulajdonságát és az érdeklődési körét, esetleg még a kinézetét is, és ez nem fáj neki lelkileg egyáltalán.

Ebből a szempontból hálás vagyok azért, hogy ilyen szüleim vannak. Némely tanárom egyfolytában azt mondta, hogy menjek el reálra, de mi ellenálltunk, mert én a humán iránt érdeklődtem akkor is. Nekem ha egyszer lesz gyerekem, megadom neki az igazi gyerekkort, nem áratom 5-6 éves korában különórákra, szépségversenyre meg pláne nem. Nem érdekel, ha nem fog hasonlítani rám, nem érdekel, ha nem fogja követni azt a szakmát, amit én, és nem járatom mindenféle ilyen izére azért, hogy eldicsekedhessek a gyerekemmel, nekem mindig minden körülmények között ő lesz a legügyesebb, a legjobb és a legszebb! Csinálja azt, amit szeretne, kivéve, ha árt neki. És az nem árt, hogyha más, mint az én érdeklődési köröm.

Szerintem a mai világban ha olyan zenész sportoló, kifutómodell, táncos stb. akarsz lenni, akkor igen is kell az a "szemét" szülő aki odaparancsol hogy csináld.

Aki ismeri ezeknek a szakmáknak a követelményeit az tudja, ezekbe nem fogsz tudni belenőni szépen a magad elhatározásából. Sajnos ez egy ilyen világ.

"20-as. Lehet, hogy adott valamit a világnak, de azt sose fogod megtudni, hogy nem-e adott volna többet/jobbat, ha mondjuk feltalál valamit, ahelyett, hogy zongorázik pálcával a háta mögött."

Nem tudom. Én nem az a fajta ember vagyok, aki azon ábrándozik, mi lett volna ha? Ilyesmin kár gondolkodni egy percig is, egyszerűen hülyeség. Mert mennyivel valószínűbb, hogy feltaláló lett volna, mintsem elkallódik, és bár ugyanúgy szegényen hal meg, mint a valóságban, csak nem alkotott semmi maradandót az utókornak.

Sokan azt hiszik, csak az az értékes ember, aki "ad valamit a világnak" (= Mozart, Isaac Newton, Beethoven, Woody Allen stb.)

Az nem ad értéket a társadalomnak, aki a gyerekedet tanítja? Aki a macskádat/kutyádat meggyógyítja ha beteg? Aki betömi a fájó lyukas fogadat? Aki megtervezte a könyvespolcot, amin a könyveidet tárolod? Aki megírta azt a könyvet? Aki a nyomdában kinyomtatta, összefűzte azt a könyvet? Aki haszonállattal foglalkozik, aminek a húsát a szupermarketben megveszed és vacsorát készítesz belőle? Utálom, hogy csak a hírnév számít értéknek, sokszor kétes értékű dolgok miatt (mai színészecskék, modellecskék, tehetségtelen énekesek hada a tv-ből). Ja és Mozart meg Beethoven meg a tudósok nagy hányada csórón halt meg.

"Nem tudom. Én nem az a fajta ember vagyok, aki azon ábrándozik, mi lett volna ha? Ilyesmin kár gondolkodni egy percig is, egyszerűen hülyeség. Mert mennyivel valószínűbb, hogy feltaláló lett volna, mintsem elkallódik, és bár ugyanúgy szegényen hal meg, mint a valóságban, csak nem alkotott semmi maradandót az utókornak."

És neked az fontosabb, hogy (pálcával) kényszerítsd a gyerekedet, valamire, amit amúgy nem akar, mert még a végén lesz belőle valami, vagy az hogy a gyerek boldog gyerek legyen?

De amúgy, ha megnézzük az össz népességhez képest akik "valami maradandót" alkottak milyen kevesen vannak, azt is biztosra mondhatjuk, hogy sokkal több kallódik el a kényszerítettekből is, mint akiből lesz valaki.