Mi az olyan szülőkről a véleményed, akik a meg nem valósult álmaikat akarják beteljesíteni a gyereken?

Undorodom tőlük,és megvetem őket.Véleményem szerint a gyerek még egy gyermekotthonnal is jobban járna,minthogy ilyen "szülő" nevelje fel.Szerencsére nekem nem volt ilyen gondom,anyunak csak annyi volt a kikötése,hogy legyen egy szakmám és érettségim,és ha ez megvan,ne akarjak ingyenélő lenni itthon,hanem menjek el dolgozni.Amit teljesítettem is.

Valamelyik tévécsatornán véletlenül elcsíptem egy jelenetet a "Tipegők a kifutón"című borzalomból.Egy vastagon kifestett kislányt mutattak,akivel azért kiabált az anyja,mert nem mosolygott elég szépen a kifutón,és ezért biztos nem fogja megnyerni a szépségversenyt.Az ilyeneket addig rugdosnám míg mozognak.25/N

Többek között ezért haragszom anyósomra: párom nagyon tehetséges sportban, de sosem engedte neki a versenyszerű sportolást, merthogy az a tanulás rovására megy. Helyette különórákra küldte, amire semmi szükség nem volt, vagy nem lett volna. Aztán párom informatikusnak akart tanulni, de nem engedte, merthogy náluk a tanári szakma a hagyomány - ő is az volt, a férje is, a férje apja is, az anyós apja is, hát elment egy reálos egyetemre. tanárkodott pár évig, aztán elvégzett egy programozó-tanfolyamot, és ma programoz, csak az anyja jóvoltából kevesebb pénzért, mintha info-egyeteme lenne. Ezt azért hallja anyós rendesen...

Nálunk ilyesmi nem volt, a szüleim szerették volna, ha orvosnak megyek, de nem az lettem, hanem környezetvédelmi szakember, különórákra sem küldtek sosem és sportolni is engedtek.

Szóval az ilyen szülőket nagyon önzőnek tartom, én nem akarok ilyen lenni a gyerekemmel. Meg akarom adni neki a gyerekkort és hagyni akarom kibontakozni!

A zongorista lányról jut eszembe Mozart. Őt nem a szülői önkény kötelezte a zenetanulásra? Köztudottan az apja mögötte áll nagy szigorral és pálcával, ha nem gyakorolt eleget és neki megfelelően.

Biztos, hogy nem is tett jót neki lelkileg, és nem lehetett boldog gyerek- és felnőttkora. Viszont egy világ elismeri, amit nyújtott. És sok esetben azoknál, akik nagyot alkottak, adtak a világnak, a kezdeményezők a makacs szülők voltak, akik nem hagyták elkallódni.

Szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetértek az ilyen szülőkkel, mert nem! Nekem inkább legyen egy átlagos, de boldog gyerekem átlagos munkahellyel, mint egy olyan, aki sokat elért, de igazán nincs öröme az életben.

Viszont ki tudja, mennyi minden kincs hiányozna a világból, ha nem lettek volna ilyen szülők soha.

Jaja,az én szüleim sem engedték soha,amit szerettem volna.Nagyon jó voltam sportban,de nem engedték gimi első év után,merthogy a tanulás rovására megy.Onnantól kezdve nem bírtam a stresszt.Depressziós lettem,hangulatingadozások,sírógörcsök.Ezekből már nagyjából kilábaltam.Azért még néha előjön.A lényeg,hogy a tanulmányi eredmény leromlott elég rendesen.Persze a barátaimmal sem engedtek sehova.Nem is volt semmi motivációm.Apám fogta továbbtanuláskor a felvételi könyvet és kiválasztotta hova adhatom be a jelentkezést.Mindenki orvos v közgazdász a családban.Választásom nem volt.Általános iskolába sem mehettem ahova akartam,középiskolába sem(kéttannyelvűbe akartam).Nyögve nyelősen végzem a közgázt,jó sok csúszással,aztán diploma után lelépek a fenébe külföldre minél messzebb tőlük.

Anyámnak még egy nagy szívfájdalma, hogy nem vagyok olyan sovány mint amilyen ő(volt,bár most sincs plusz kg-ja).Kiskoromtól kezdve szekállt,fogyitáborba iratott,ahol én voltam a második legsoványabb!

Még sorolhatnám...Nem tudok rájuk igazi szülőként tekinteni...

:)

Ez nagyon beteg dolog, azt képzeld el, hogy az USA-ban is egész iparág épül a gyermek szépségversenyekre!

Soha nem fogom megérteni, miért jó hasonlítgatni a gyereket a másik gyerekéhez (akár külsőben, akár másban); hiszen se nem agár, se nem kocsi, hogy versenyeztessék!

"Viszont egy világ elismeri, amit nyújtott."

Életében sosem ismerték el igazán, konkrétan a barátai adták össze a pénzt a temetésére, mert olyan csóró volt. Szóval, a nagy elismerés csak a halála után történt meg.

Normális ember az itteni életében akar élni, és elismertetni a munkáját.

14:30:

Tudom, hogy életében nem volt híres. Ez sajnos sok művésznél megfigyelhető. És neki igazából nem ad már vigaszt, hogy halála utána híres lett.

Épp ezért írtam, hogy a gyerekemnek ezt az életet nem kívánnám, tojnék bele, hogy mikor hogyan, ki fogja elismerni. De vannak, akiknek ez az út rendeltetik, különben sok alkotással szegényebb lenne a világ.