Az anyukám halála óta kb nem tudok sajnálni senkit. Ez mással is így volt?
válasza: válasza:Mıvel gyerekkent elted meg anyukad elveszteset, ıgy bıztosan nagyon bantotta az ıgazsagerzetedet, hogy bezzeg masnak mennyı ıdeıg el az anyuja.
Es az ıs teljesen normalıs, hogy mınden halalesetnel az jut eszedbei akınek az elvesztese a legjobban fajt neked. Nyılvan soha senkı halala nem fog mar megraznı annyıra, hogy ne az anyud jusson az eszedbe. (Feltetelezve, hogy nem fogod a gyerekedet eltemetnı, de meg a feltetelezes ıs borzaszto, ne ıs szamoljunk ezzel a lehetoseggel.)
Szoval nem vagy erzeketlen, es ne ıs legyen rossz lelkıısmereted emıatt.
válasza:Velem ugyanez a helyzet. 14 voltam mikor anyukám meghalt. És nem ez az egyetlen csapás ami ért az életemben. Megedződtem, "érzéketlen lettem". Aztán most, 21 évesen megszületett a kisbabám, (Egyedül nevelem az apuka lelépett) és valahogy "lenyugodtam" a három hónap alatt mióta megszületett. Ha majd neked is megszületik a babád minden "semmissé" válik, hidd el. Sokkal könnyebb lesz minden. Legalábbis nekem nagyon jót tett. :)
21/L
válasza:Szerintem inkább elzárod magadtól ezeket az érzéseket. Félsz újra átélni a veszteséget, ezért mindent anyukád korai tragikus halálához hasonlítasz (a néni többet élt).
Talán próbálsz valami értelmét látni az egésznek. Egy jó pszihológus helyre tud tenni. Ma már nem szégyen elmenni.
Köszönöm a válaszokat.
Na igen, egy baba...Én még nem tartok ott hogy gyerekem legyen, de talán pont emiatt mert 12 éves koromig volt csak anyukám (igaz az egyik nagyim olyan mintha az anyukám lenne, ő szerencsére megvan nekem) szóval csak 12 éves koromig kaptam igazi anyai szeretet, olyan mintha így dúlna bennem valami. Mintha azt érezném hogy mivel én "keveset" kaptam, ezért szeretnék adni. Most ez nyilván más dolog, de van egy kiskutyám. És azt veszem észre, sokszor őt próbálom meg babusgatni, meg úgy beszélni vele mintha egy gyerek lenne. De amúgy meg nem akarok egy olyan dilis lenni akinek "a kutyája gyereke" mert tudom hogy ez így nem normális dolog. Csak ő egy olyan pótlék. Meg amúgy már 15 évesen is úgy éreztem szeretnék gyereket, mert olyan hiányérzetem volt. Na de remélem pár év múlva lehet is.
válasza:Az agyad védekezik. Annyi fájdalom ért már, hogy te többet nem tudsz elviselni, pláne másét. Ezért az agy úgy gondolja, hogy hárítja mindenki már fájdalmát. Ez nem baj, épp elég a tiéd.
Itt valaki írta az előbb, hogy ha majd megszületik a babád egyszer akkor elmúlik sok minden. Ez biztos így lesz, mert az egy nagyon pozitív, dolog lesz. Feldolgozódik az összes gyerekkori sérelmed, még valamennyire az anyukád halála is.
Most hány éves vagy?
válasza:Hát, sokszor gondoltam már rá, hogy pszichológushoz érdemes lenne-e elmennem. Mert így belegondolva nagyon sok lelki gondom van. Így visszagondolva mikor anyukám meghalt 2-3 hétig nem is mozdultam ki itthonról, alig beszéltem stb. Zárkózott is lettem. Aztán mikor apum meghalt, szerintem kicsit depressziós is lettem, akkor néhány hétig mintha nem éltem volna. Tényleg a halála utáni néhány hétre nem is emlékszem, nem volt étvágyam, csak feküdtem legtöbbször. Meg az évek alatt nagyon magamba forduló lettem, nehezen tudok kapcsolatokat kialakítani, ehhez jön még kisebbségi komplexus (jó ez mondjuk nem hiszem hogy a veszteségek miatt van) de úgy a lelkemben sok minden nem jó.
De hogy lehet pszichológushoz menni? Drága dolog? Felcsapom a telefonkönyvet és bejelentkezem? Meg nekem az is olyan fura hogy elmegyek egy vadidegenhez, bemutatkozom neki, és akkor elmesélem az életem történetét, mert akkor már olyan dolgokat is el kellene mondanom amiket másnak nem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!