Mit tennétek? Ez visszacsinálható, vagy túl idiótán jönnék ki belőle? (könyörgöm valaki segítsen! )
Nagyon szerettem az általános iskolás osztályom. Aztán gimibe kerültem(egy nagyon jó gimibe, abba amit elsőnek jelöltem), és senki ismerősön nem volt, bepánikoltam és elhatároztam hogy elmegyek egy olyan helyre, ahol van régi osztálytársam. Aztán ahogy teltek a hetek hónapok tiszta ideg voltam, de végülis enyhült a pánikom és már nem nyomasztott bemenni. De továbbra is mondogattam hogy el akarok menni innét. Aztán oda ahol barátnőm volt, nem volt hely, és egy másik, jóval sz@rabb helyen pedig volt, és gyorsan beirattunk engem ide, pedig akkor már kezdtem kételkedni hogy vajon jó döntés e. Amikor az osztályfőnökömnek mondtuk, ő mondta hogy szerinte ez egy nagyon rossz döntés, és hogy én is sok mindenben hibás vagyok. Végül átjöttem. És megbántam. A gyerekek nem igazán szimpatikusak, van akit úgy vettek fel ide, hogy máshonnan kirúgták drog fogyasztásért és terjesztésért, a színvonal pedig sokkal gyengébb. Mit csináljak? Tudom hogy idióta vagyok és utálom magam érte.
Ami még jobban fokozza a kétségbeesésem, hogy sokan írtak a régi osztályból hogy milyen kár volt elmennem, és hogy hiányozni fogok. Mit csináljak?! (tudom hogy hülye voltam)
Vagy egy harmadik helyre. De vedd figyelembe, hogy sehol sem tökéletes. Előbb-utóbb döntened kell.
Amúgy ha visszamész, javaslom a nyílt őszinteséget: "GYerekek, tévedtem, beismerem, bocs." Így jössz ki a legjobban belőle.
Tegnap megemlítettem Apunak, ő azt mondta hogy hülyét csinálok magamból, de ok. Amikor Anyunak mondtam,, ő elkezdett üvöltözni hogy mekkora hülye egoista pics@ vagyok, és teljesen kétségbeesett hogy ilyet nevelt belőlem.
És mikor írnék az osztályfőnökömnek? És mit? Hogy a helyzethez képest jól jöjjek ki belőle.
Mintha magát olvasnám. Imádtam az általános iskolás osztályom, de felvettek hatosztályosba az ország egyik legjobb gimijébe. Szenvedtem, hiányoztak a barátaim. Én végül lehúztam ott 3,5 évet aztán mentem át egy másik gyengébbe, ahol a barátaim voltak. Életem legrosszabb döntése volt. Onnan meg megint visszavágytam. De vállalnom kellett a döntésem következményét.
Azóta is ilyen vagyok. Rosszul érzem magam a munkahelyemen, váltok, aztán visszavágyom a régibe. Szakítok, aztán vissza akarom kapni a kapcsolatom. Próbálj változni, mert az egész életet megkeseríti az örökös múltba vágyás, meg mi lett volna ha érzés. Dönts felelősséggel, és utána ne kérdőjelezd meg a döntésed. Találd meg a jót abban a helyzetben amiben vagy, vagy változtass, de ne tekints örökké a múltba!
mondd meg a szüleidnek hogy a saját hibájából tanul az ember. meg lehet próbálni helyrehozni, akkor legalább tudod, hogy megtettél minden tőled telhetőt.
nem várható el egy tizenévestől hogy mindig jól döntsön - sokszor felnőttek sem képesek erre mindig! ezzel érvelj.
Hát elég érdekes, hogy egy ilyen fontos kérdésben a döntést rád hagyták a szüleid.
Nehéz bármit is tanácsolni, ha a szüleid ennyire engedékenyek.
Annyit tehetsz, hogy megtanulod egyszer végig vinni a kitűzött célt. Mert ha így folytatod később nagyon keserves lesz az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!