Most én hisztizek, vagy más nők is így élik ezt meg? És a férfiak?
Szentimentális, érzéki, szenvedélyes típus vagyok, ez rányomja a bélyegét minden tevékenységemre.
Muszáj kimondanom, amit érzek, kimutatnom, ha szeretek valakit, kifejeznem külsőleg, nemcsak érintéssel, hanem szavakkal is, ami bennem zajlik.
A Párom éppen az ellenkezője. Szinte soha nem beszél, nem tudom mi zajlik benne, ha rákérdezek, akkor azt lelkizésnek fogja fel és utál róla társalogni. Megsimogat, megszeretget, de ki nem ejtené a száján, hogy esetleg jó velem, vagy hiányoztam, gondolt rám. Az a filozófiája, hogy "úgyis tudod".
Egyre többször érzem, hiába van mellettem, üres vagyok belül, mérhetetlenül vágyom a szavakra, a beszélgetésre, ahol nem csak én mondom ki, amit érzek, hanem viszonzást is várhatok.
Úgy érzem, a verbális kommunikáció hiánya egyre inkább kihat a testi kapcsolatunkra, nem tudok feloldódni, mert ha én nem szólalok meg, akkor némán elvagyunk egymás mellett.
Egyéb témákban lehet vele beszélgetni, de az érzésekről nem, azt hárítja.
Én csinálok nagy ügyet az egészből ? Hagyjam a fenébe, maradjak én is csendben ?
Már próbáltam, de akkor úgy érzem, belülről ki akarnak törni a szavak, az érzelmek.
Mi lenne a megoldás ?
válasza:Gary Chapman: Egymásra hangolva c. könyvet ajánlom neked.
Erre nekem megvan a válaszom, ha érdekel írj. Konkrét (durva) esetet is ismerek.
20-asnak. Köszönöm, nagyon elgondolkodtató a válaszod. Azt tudom, hogy az Ő szeretetnyelve a dicséret, ezt tudatosan alkalmazom.
Többször utaltam már rá, hogy nekem milyen fontosak a szavak. Bizonyos szempontból meg is érti, de azt is látom, hogy nagyon idegen neki ez a terület, zavarban van, ha beszélnie kell, nem a szavak embere.
Én pont az ellentéte vagyok, a szavak elvarázsolnak, hallgatni és használni is szeretem őket.
Telefonálni sem szeret, nem csak velem, a kollégáival, a családtagjaival sem. Szóval neki a kommunikáció nyűg és mindenképpen kerülendő, nekem viszont lételemem.
Próbálom mindig meggyőzni magam, hogy szavak nélkül is megy, de igazából nem megy - sajnos -.
Azért köszönöm, még egyszer le fogok ülni vele, ha úgy látom, hogy van türelme és feltárom neki a gondjaimat - ismét -.
válasza:Szia! Örülök, hogy válaszoltál. Ha képes megérteni, hogy neked ilyen igényed van, akkor tényleg reménykedhetsz. Akinek ez nem megy, azzal szerintem súlyosabb probléma van; tehát nem az a baj lényege, hogy egy adott konkrét igényt nem tud megérteni, hanem ez egy általánosabb, súlyosabb gond tünete lenne.
Egyébként én is ilyen alkat vagyok alapvetően: keveset beszélek, telefonálni nagyon utálok. Brrr. Volt olyan barátom, aki épp a tied ellentettje volt (szóval kb. úgy voltunk, mint ti, csak fordítva :)) . Nekem alapvetően két dolog segített: egyrészt kettesben inkább hajlandó voltam beszélni, mint amikor mások is látják (mert én fölösleges dolognak érzem, ha olyat mondok el újra, amit a barátom már úgyis tud. Tartok attól, hogy mások hülyének néznek, ha látják, hogy fölösleges dolgot művelek. Kettesben ez a veszély nem áll fenn.), másrészt írásban is jobban ment (sms, email).
Sok sikert, remélem sikerül megoldanotok ezt a nehézséget :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!