Most én hisztizek, vagy más nők is így élik ezt meg? És a férfiak?
Szentimentális, érzéki, szenvedélyes típus vagyok, ez rányomja a bélyegét minden tevékenységemre.
Muszáj kimondanom, amit érzek, kimutatnom, ha szeretek valakit, kifejeznem külsőleg, nemcsak érintéssel, hanem szavakkal is, ami bennem zajlik.
A Párom éppen az ellenkezője. Szinte soha nem beszél, nem tudom mi zajlik benne, ha rákérdezek, akkor azt lelkizésnek fogja fel és utál róla társalogni. Megsimogat, megszeretget, de ki nem ejtené a száján, hogy esetleg jó velem, vagy hiányoztam, gondolt rám. Az a filozófiája, hogy "úgyis tudod".
Egyre többször érzem, hiába van mellettem, üres vagyok belül, mérhetetlenül vágyom a szavakra, a beszélgetésre, ahol nem csak én mondom ki, amit érzek, hanem viszonzást is várhatok.
Úgy érzem, a verbális kommunikáció hiánya egyre inkább kihat a testi kapcsolatunkra, nem tudok feloldódni, mert ha én nem szólalok meg, akkor némán elvagyunk egymás mellett.
Egyéb témákban lehet vele beszélgetni, de az érzésekről nem, azt hárítja.
Én csinálok nagy ügyet az egészből ? Hagyjam a fenébe, maradjak én is csendben ?
Már próbáltam, de akkor úgy érzem, belülről ki akarnak törni a szavak, az érzelmek.
Mi lenne a megoldás ?
Ha önfeladás, akkor meg pláne lépj.
Tényleg nem illetek össze, váljatok szét békében, ki-ki menjen a maga útján és találja meg az igazi párját.
Azért ez nem veleszületett és megváltoztathatatlan tulajdonság, hogy valaki tud-e beszélni az érzelmeiről. Ezt meg lehet tanulni. Ugyanúgy, ahogy te megtanulhatod megfőzni az ő kedvenc ételét, ő is megtanulhatja, hogy hogyan fejezze neked ki a szeretetét szavakkal.
Lehet, hogy nem fog sikerülni. Lehet, hogy a párodnak ez túl nagy nehézség - de ha képes megérteni, hogy ez a te számodra egy ugyanolyan igény, mint bármi más, akkor szerintem érdemes próbálkozni.
Én először is megpróbálnám neki elmagyarázni, hogy nekem erre szükségem van. Egy hasonlatot mondj: "az, hogy elmondd szóban is az érzelmeidet, ugyanolyan fontos nekem, mint az hogy (...)". Például, mint az hogy minden nap a szennyestartóba dobja a ruháját, felhív, ha késik, gyakran megfogja a kezed. Keress valamit, ami alapján úgy érzed, hogy szeret, és amit ő is fontosnak, lényeges erényének tart. Másik hasonlat: "az, hogy elmondd szóban is az érzelmeidet, ugyanolyan fontos nekem, mint amilyen fontos neked az hogy én (...)". Az, hogy én főzök neked, hogy kedves vagyok veled, vagy bármi, amiből ő érzi, hogy szereted.
Jó esetben így megérti, hogy neked ez fontos. Ha nem, akkor két hét múlva megpróbálnám újra, de ha akkor sem sikerül az egyről a kettőre jutni, akkor szerintem tényleg nem vagyok egymáshoz valók.
Ha már érti, hogy neked erre szükséged van, hogy ez fontos neked, akkor még meg kell tanulnia, hogy hogyan mondja el. Nem mindenkinek olyan könnyű ez, mint neked. Segíts neki ebben, ahogy tudsz, és mindig dicsérd meg, ha próbálkozik. Szerintem arra hasonlít ez leginkább, mintha egy idegen nyelvet kéne neki megtanulnia, ebből kiindulhatsz.
Ugyanakkor te is gondolkodj el: te elég jól ismered az ő szeretetnyelvét? Te pontosan tudod, miből érzi ő, hogy te szereted? Abból, hogy főzöl neki? Vagy hogy megdicséred őt, vagy megcsodálod a munkáját? Te próbálj ebben fejlődni, és ezt még jobban megismerni. Lehet, hogy neki is vannak olyan szeretetnyelvei, amiről te nem tudsz még semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!