Mi veszi rá apukát, hogy elhagyja a terhes feleségét vagy az éppen szült feleségét, ha nem másik nő van a dologba és nem is a babával járó felelősségtől ijedt meg? S a nő nem is egy elviselhetetlen hárpia.

Szia,sajnálom a kialakult helyzetet és megértem az érzéseidet is,hogy baromi csalódott és kétségbeesett vagy,azonban muszáj ezeket a dolgokat megbeszélni és az nem jó,ha te állandóan hisztirohamot kapsz,mert ezzel nem oldasz meg semmit,sőt nekem kicsit zsarolás szaga is van a dolognak.Azzal,hogy késlelteted a megbeszélést,azzal csak még rosszabb lesz minden,te nem tudod meg,hogy mi a probléma és a férjed így nem fog visszajönni.Szerintem szedd össze magadat,hallgasd meg az érveit,akkor lehet szó a kapcsolat normalizálódásáról.Egyszerűen nem értem,hogy miért itt kérdezgetsz,mi nem fogunk tudni válaszolni konkrétan.Érzelmileg zsarolod a férjedet,persze,hogy nem lesz jobb semmi.Az meg nem igaz,hogy tekintettel kellene lennie arra,hogy pici a gyermek,később majd arra kell tekintetre lennie,hogy karácsony van,hogy most van a szülinapja stb.Tessék megbeszélni a dolgokat,légy felnőtt,ne halogass,ne hisztizz,így talán van remény helyre hozni a dolgokat.És ne mondd nekem,hogy nem is sejted,hogy mi a gond,akkor hol és kivel éltél idáig?Odafigyeltél rá egyáltalán.Én pontosan tudom a kapcsolatomban,hogy mi lehet a probléma,mert figyelek a másikra,mert vele élek és nem mellette.Ne haragudj meg az őszinteségemért,csak segíteni akarok!

Szia,félre ne érts,tényleg nem akarlak bántani,az utolsó válaszoló vagyok!!!Tényleg azért mondom a beszélgetést,mert neked is jobb lesz így,tisztán látsz,tudod,hogy mi a baja és könnyebb lehet megoldani!!!Borzasztó most Neked,megértem!Beszéljétek meg tényleg.