Kinek mennyire "termeszetes" hogy a tizeneves gyereke szexualis eletet el?

Az a baj mostanában, hogy mire a gyerekek eljutnak általános iskolai biológia tananyagban a szaporodás témakörhöz, már nincs szükség felvilágosításra. Én 10 éves kortól már elérkezettnek látom az időt, hogy elkezdjenek beszélgetni a szülők erről a gyerekkel, főleg a lányos szülők, mert az ő testük hamarabb érik, nekem pl. 11 évesen jött meg az első mensesem, pár hónappal előtte beszélgetett anyukám arról, hogy mi ez, aztán elmentünk a Balatonra nyaralni, és a kellős közepén, nem nagyon örültem neki, de nem ért ismeretlenül a dolog. A nemi élettel szerintem az ember gyereke ráér 17 éves korától, én korábban nem tartom jónak, főleg általános iskolás korban, amikor még inkább tanulni kéne. Nagyjából 17 éves korra válik az ember agyilag is érettebbé hozzá, részben az érettségi közeledte miatt is komolyabban látják akkor már a világot a fiatalok (na, nem mint ha huszonévesen én öreg lennék, de ez a tapasztalat), és ilyenkor azért már jobbára talán érzik a dolgok súlyát.

Ez az én véleményem, aki nem ért egyet, lepontozhat :-) De ez a mai nagy szabadság nagyon nem jó.

23:46 vagyok.

Az előttem szólónak igaza van. 10-15 év fogamzásgátló után iszonyú nehéz teherbe esni, a volt osztálytársaimon látom! A gumi 90%-os védettséget ad, amit nem szokás reklámozni, statisztika.

Legjobban akkor jár valaki, ha akkor kezdi a szexet, amikor már agyilag is megérett rá, és olyan párkapcsolata van, akiben ezt megteheti. Ez ritkán fordul elő 17-18 éves kor alatt, fiúknál 20 alatt.

Én olyan vad tinédzser korral jártam, hogy szerintem anyámék már 17-18 éves koromban összetették a két kezüket, ha fiúmnál aludtam, mert legalább tudták hol vagyok...

De melyik szülő milyen, másra (barátnőre, egyáltalán arra, hogy másnak mi van megengedve) hiába hivatkoznak a gyerekek, az csak felidegesíti a szülőt. :)

Most 21 vagyok, de az egyik nagyanyám szerintem a mai napig nem vágja, hogy nekem van nemi életem, múltkor azzal riogatott, hogy nem szabad szexelni, mert a fogamzásgátló nem megoldás, ugyan is Rózsi nénje szomszédjának a lánya szedte és most nem lehet gyereke. Meg a becsületem a legfontosabb a világon. És ne is képzeljem, hogy nem derül ki, mert a rossz hírem előbb hazaér mint én. Azt a betyármindenit!

A másik meg simán kiváltja nekem a gyógyszert. Egyszer nála voltam és nem dobtam ki egy üres gyógyszeres levelet, ő meg megtalálta és azt hitte nincs több, aztán rohant a patikába kölcsön kérni míg nem visz receptet, nehogy valami baj legyen. :)

Szerintem, a tiltás, meg az ijesztgetés nem megoldás. Sokkal felvilágosultabb a világ annál, hogy ezeket bárki bevegye és csak annyit lehet elérni vele, hogy titokban csinálják, esetleg nem kellő elővigyázatossággal, és ha baj van, akkor előbb keresik fel a gyakorikerdesek.hu-t mint a saját szüleiket... Csak sok szülő nem hajlandó haladni meg elfogadni dolgokat, inkább bezárkózik leragad a saját kis gondolatainál, meg elveinél, aztán csak cirkuszol, de nem gondol bele, milyen következményei lehetnek. Egy 19 éves lánynak már nem is kellene engedélyt kérni. Teljesen természetesnek kellene lennie.

Az ottalvás-kifogás, amit még eltudnék fogadni egy 19 éves konzervatív szüleitől az lenne, hogy ne a lány járjon udvarolni a fiúhoz. (Értsd: inkább a fiú aludjon a lánynál. Ennyi.)

Ha a szülők a gyermekeket tanulásra biztatnák, és nem az utca nevelné némelyiket, meg a különböző szórakozóhelyek,ha meglenne a gyermek napi elfoglaltsága,programja, és szerényebben,nem a pénzt hajszolva,hanem a gyermekkel foglalkozva törődve élnének,kevesebb lenne az ilyen probléma.

Egy többgyermekes tanárnő

Én 15 évesen ismertem meg mostani férjemet/46 vagyok/. A szüleim nagyon maradi felfogásúak voltak. Titkokban, bujkálva találkoztunk. 16 évesen nem éppen ideális körülmények között voltunk először együtt. Ez negatívan hatott későbbi együttléteinkre és csak jóval később segítséggel sikerült rendezni problémáinkat .Ez az amit nem kívántam sosem most mát két felnőtt fiamnak. Közösen mentünk el az első alkalomra óvszert venni . Szüleim őket is próbálták "nevelni" , persze sikertelenül. Gyerekeim még máig sem értik miért van sokszor csomóban a gyomrom , ha meglátom apámat /azt sem értik miért kell magáznom/. Ő még máig előadást tart nekem a helyes életvitelről stb. Már csak azért hallgatom meg mert nem akarom megbántani mert tul.képpen szeretem , és ő is bármit megtenne értem.

Az őszinteség , tisztelet és szeretet az ami a legfontosabb egy családban. Ha mindez megvan ,akkor nem számít ki hány éves, minden problémát meg lehet beszélni és orvosolni.

A 23.44-es hozzászóló is azt hiszem hasonló cipőben járt. Az hogy le lett pontozva azt mutatja, hogy az ilyen "maradi" gondolkodású emberek nem hajlandók felfogni és elfogadni más ,velük nem azonos véleményét. Én már rájöttem kár velük harcolni, hiszen csak sérülések és kölcsönös vádaskodások születnek ebből.

De most már jól eltértem a tárgytól . Mindenkinek szép napot kívánok!

Én lassan 24 leszek és anyukám a mai napig nem hajlandó tudomásul venni, hogy a fiúkkal nem csak beszélgetni szoktam. Ha elmegyek a barátomhoz és ott vagyok pár napot (elég messze lakik), mikor haza jövök, napokig alig szól hozzám, pofákat vág, mindenbe beleköt. Ha megemlítenék neki egy olyat, hogy esetleg aludjon nálunk a barátom, szerintem még aznap mehetnék új étkészletet venni...

Amúgy szokott itt aludni, de csak, ha üres a lakás.:D

A tanárnő hozzászólása elég érdekes.

A vicc az, hogy sok gyöpöske jön azzal, tanuljál inkább majd 18 éves korod után. Érdekes én úgy tudtam, hogy 18 éves korom után jön csak a java a tanulásnak, de mindegy.

A tanulás és a szerelem nem zárja ki egymást! Engem nem az utca nevelt, a jegyeimre öröm volt ránézni, a szüleim tök szigorúan akartak fogni, majd ők tudják mi nekem a jó, ráadásul állandóan velem törődtek, mert még testvérem sem volt, és attól még nekem is volt igényem arra, hogy járjak valakivel, meg legyen szexuális életem. Csak épp nem mondtam el nekik és halvány gőzük sem volt az egészről. Mert pontosan tudtam mit gondolnak róla, és azt is tudtam, ha elmondom, akkor csak keresztbe tesznek. Megtiltanak, eltiltanak, ellenőrizgetnek stb.

Már pedig azzal, ha valaki ezt nem hajlandó tudomásul venni, hogy a gyereke nem is olyan gyerek, vannak önálló gondolatai meg igényei, akkor azzal csak azt érik el, hogy egy idő után úgy eltávolodnak, ha belegondolnak semmit sem fognak tudni a saját gyerekükről.

Az én szüleim mindenben csak a hibát keresték, ha tehették volna elzárnak a buliktól és a fiúktól, nem is osztottam meg velük soha semmit, és most ott tartunk, hogy a vőlegényemet még életükben nem látták, és az esküvőmre sem akarom meghívni őket, mert mikor elkezdtem vele járni olyan gusztustalan dolgokat mondtak, rá meg a kettőnk kapcsolatára, hogy egyszerűen még mindig úgy érzem, hogy a saját kis életemet óvni kell tőlük.

Mi a nagyobb kudarc egy szülőnek? Az, ha szexel a gyerek és ő engedi, vagy ez?